Petrovits Péter: „Edzőként azt gondolom, hogy senkiről nem szabad lemondani"

Petrovits Péter pályafutása jól példázza azt az utat, amikor a korai sportélményekből és tapasztalatokból idővel tudatos edzői munka válik. Gyulán ismerkedett meg a tenisszel, versenyzőként is kipróbálta magát, majd az edzői pálya felé fordult. A Pillangó Teniszklubnál eltöltött évei során utánpótlás-válogatott játékosok is kikerültek a kezei közül, az elmúlt négy évben pedig visszatért Gyulára, ahol erős szakmai műhelyt épít a háromgyermekes édesapa. Edzői munkájában fontos szerepet kap az iskolatenisz, a Play+Stay rendszer és a csapatversenyzés, miközben a Nevelő Edző Program keretében egyéni szinten is segíti tanítványa, Csernus Tímea fejlődését.

- Mióta van jelen a tenisz az életedben, és mikor lett belőle hivatás?

- Hatéves koromban kezdtem el teniszezni itt, Gyulán. Édesapám a barátaival járt le párosozni, így kerültem én is a pályára. Akkoriban úsztam is, de azt egy idő után monotonnak éreztem, ezért adta magát, hogy legyen mellette egy labdás sport. Tízéves koromtól versenyeztem, és közben az úszás szépen háttérbe szorult, tizenhat évesen azonban egy vállsérülés miatt abba kellett hagynom az aktív versenyzést. Később az egyetemi éveim alatt kétszer fél évre lehetőségem volt kiutazni az Egyesült Államokba, ahol a munkám mellett a szabadidőmben 7–14 éves gyerekekkel ismertettem meg a sportágat. Akkor még nem volt szakmai végzettségem, de már ott sikerült olyan közeget teremtenem, ahol a gyerekek jól érezték magukat, és ez nekem is rengeteg örömet, élményt nyújtott.

- Hogyan kerültél a Pillangó Tenisz Klubba?

- Hazatérésem után a Testnevelési Egyetemen megszereztem a teniszedzői végzettséget, egy évvel később Monostori Tamás meghívására csatlakozhattam a klub nyári tenisztáborainak lebonyolításához. Nagyon hamar sok lehetőséghez jutottam, főként az iskolai toborzások révén, az első szeptemberben rögtön tizenöt piros labdás gyerekkel tudtam elindítani a csoportjaimat. Ez egy ösztönös tanulási folyamat volt számomra, miközben ők tanultak tőlem, én is folyamatosan tanultam tőlük. Olyannyira jól sikerült ez a közös munka, hogy ebből a generációból később négy korosztályos válogatott kerettag került ki: Eperjesi Kata, Kuti Aliz, Zsembery András és Mező Marcell egyaránt a bő vagy szűk válogatott keret tagja volt. A versenyzők munkáját Tanka Timon kollégámmal közösen vittük, igazi csapatmunkában.

- Mit jelentett számodra a visszatérés Gyulára?

- Négy évvel ezelőtt költöztünk vissza Gyulára. Nehéz döntés volt, de egyértelműen jó lépésnek bizonyult, nemcsak a családom, hanem a tenisz és a szakmai fejlődésem szempontjából is. Különleges érzés volt újra és újra arra a pályára lépni, ahol Kovács Katalin először ütőt adott a kezembe, majd Kovács Zoltán folytatta a lelkiismeretes oktatásomat. Ma már egymás mellett tartjuk az edzéseket, és nagyon hálás vagyok nekik, mert végül ez a sport lett a hivatásom. Az első pillanattól kezdve teljes bizalmat kaptam Vincze Béla klubelnöktől, a tanítványoktól és a szülőktől is, ami hozzátesz ahhoz, hogy minden nap örömmel megyek ki a pályára, mert olyan munkám van, amit szenvedéllyel tudok végezni.

- A Nevelő Edző Program lehetőséget ad egy játékos kiemelt támogatására. Nálad hogyan született meg a döntés?

- Amikor a NEP-es pályázat lehetősége felmerült, két játékos között kellett döntenem, akikkel már a Play+Stay korosztályban együtt dolgoztunk. Végül Csernus Timire esett a választásom, aki jelenleg a lány tizennégyes korosztályban a ranglista negyedik helyén áll, míg Bagdi Barnabás jövőre korosztályos második lesz F12-ben. A döntésben szerepet játszott, hogy Timinek akkor nagyobb szüksége volt arra az edzésmennyiségre, amit ez a támogatás biztosítani tudott, és szakmailag ő tűnt jobb választásnak a pályázathoz. Barnabással erre talán a jövőben lesz lehetőség. A NEP-támogatás a szabadtéri szezonban gyakorlatilag teljes egészében fedezte Timi edzésköltségeit, de olykor igyekeztem Barnabást is bevonni a közös munkába. Télen, az emelt pályadíjak miatt ez kevésbé volt elegendő, de még így is nagy segítséget jelentett a családnak, hiszen az így megmaradó forrásokat versenyzésre tudták fordítani.

- Mely sikereket emelnéd ki Timi idei versenyszezonjából?

- Szerintem ő is egyetértene abban, hogy három eredményt érdemes kiemelni. Timi két egyéni Tennis Europe bajnoki címet szerzett, egy kettes és egy hármas kategóriájú versenyen is győzni tudott, és idén az U14-es lányok között csak neki sikerült tornát nyernie a versenysorozatban egyéniben. Emellett fontos állomás volt a márciusi fedett pályás országos bajnokság, ahol Blum Hannával párosban aranyérmesek lettek, egyéniben a harmadik helyen végzett. A páros döntő különösen emlékezetes volt, az első kiemelt párost verték meg egy érzelmileg túlfűtött mérkőzésen, 7:5 5:0-ról elveszítették a második szettet, majd a döntő match tie-breakben sikerült győzniük. A Tennis Europe-versenyek után kedvező helyzet volt, hogy az év végén több ITF J30-as torna is megrendezésre került itthon. Timi ezeken kezdte bontogatni a szárnyait a nemzetközi junior mezőnyben, a kvalifikációból feljutott a főtáblára, és ott mérkőzést tudott nyerni. A következő év céljai már egyértelműen az ITF-versenyek lesznek.

- Milyen szerepet tölt be az iskolatenisz Gyulán?

- Gyulán nagy múltja van az iskolatenisz programnak. Korábban kialakult egy helyi bázis, amelyre ideérkezésemkor tudtunk építeni, így jelenleg három iskolával állunk kapcsolatban, ahol a gyerekek testnevelésórák keretében ismerkedhetnek meg a tenisszel. Az elmúlt években érkező iskolatenisz-támogatások nagy lendületet adtak a programnak, így nemcsak tornatermi körülmények között, hanem a klubunk saját pályáin is tudtunk foglalkozásokat tartani. Általában a programban részt vevő gyerekek egy év csúszással tudnak bekapcsolódni a Play+Stay versenyrendszerbe, de most úgy látom, hogy a narancslabdás korosztály meghosszabbításával többek számára nyílhat meg az út a versenyzés felé. Az idei országos Play+Stay csapatbajnokságon a Vincze Árpád, Rácz Levente és Domokos Arnold alkotta fiúcsapatunk ezüstérmet nyert, ami számunkra is jó visszajelzés. Mindemellett sok gyerek a csapatversenyzésben találja meg a helyét később, hiszen van megyei, OB III-as és OB I-es férfi csapatunk, valamint OB I-es női csapatunk, ahol például Csernus Timi is szerepel.

- Mi az, ami számodra a legnagyobb örömet adja edzőként?

- Nagyon nehéz lenne egyetlen dolgot kiemelni, mert rengeteg ilyen pillanat van. Például, amikor egy Play+Stay-es játékos edzései során egyszer csak megszületik egy tiszta találat, az első lendületes pörgetett ütés, vagy először sikerül tízet ütni egy labdával, és eközben látod a mosolyát és a csillogó szemeit. Ezek a pillanatok mindent megérnek. Ugyanilyen élmény, amikor egy versenyzővel több lépcsőből álló, mentálisan is megterhelő feladaton dolgozunk hónapokon keresztül, többször elbukik benne, majd egyszer csak beérik az egész, és beüti azt az utolsó labdát a célterületre. Ilyenkor olyan érzelmek szabadulnak fel a tanítványban, amelyek rám is nagy hatással vannak. Akkor is ezt az örömöt érzem, amikor a versenyzőim egy kooperatív vagy éppen egy versengő feladatban megfelelő intenzitással dolgoznak, mert ebből látszik, hogy beérett a munka, amit közösen tettünk bele. Talán ennek az egésznek a csúcsa az, amikor egy megnyert döntő után a versenyződ kinéz rád - ebben az összenézésben minden benne van. Ezek a pillanatok engem is visszatöltenek.

- Hogyan építed fel a versenyzők edzésmunkáját, és miben más egy versenyre való felkészülés?

- Nehéz különbségeket megfogalmazni, mert egész évben a kiemelt versenyekre készülünk. Alapvetően négyhetes turnusokban gondolkodom, és ehhez igazítom a versenyzők edzésterveit. Az alapot mindig a csoportos edzések adják, ahol fontos szempont, hogy a gyerekek sokat játsszanak, magas legyen az ütésszám, és kialakuljon a labdabiztonság. Ezeken az órákon sok az élőlabdás gyakorlat, és már itt megjelenik a fizikai terhelés. A versenyzőknél ez viszonylag hamar kiegészül egyéni edzésekkel, ahol a taktikai elemek, a szerva és a fogadás kerülnek előtérbe. Ilyenkor mindig a játékos stílusához igazítom a feladatokat, és fokozatosan becsempészem azokat a helyzeteket, amelyek mentálisan terhelik őket, és versenyszituációkat idéznek. Fontos részei az edzésmunkának a páros edzések, mert ezek jól fejlesztik a mozgásból történő ütéseket, az irányváltásokat és a taktikai gondolkodást. Sok éves edzői tapasztalatomból tanulva ma már nemcsak a technika aprólékos tökéletesítésére helyezem a hangsúlyt, hanem arra is törekszem, hogy versenyzőim a valós játékhelyzetekben jó döntéseket tudjanak hozni. Munkám során fontos, hogy edzőként folyamatosan fejlődjek, ezért rendszeresen részt veszek hazai és külföldi továbbképzéseken, hogy az ott megszerzett tudást beépítsem a mindennapi munkámba.

- És milyen céljaid vannak?

- A jövőben arra szeretnék törekedni, hogy minél több, komplexen képzett korosztályos versenyzőt engedhessek tovább „teniszútjára”. Akkor vagyok elégedett, ha a kezem alól kikerülő gyerekek nemcsak technikai, taktikai, fizikai és mentális tudással rendelkeznek, hanem a teniszen keresztül megtanulnak valamit az alázatról, a versenyszellemről, a barátságról, „csibészségről” és fair play-ről, a kudarccal való megküzdésről, vagy éppen az elért sikerek helyén kezeléséről is.