Udvardy Luca és Takács Bercel Floridában zárta az évet
Idén Udvardy Luca és Takács Bercel Sándor képviselte a magyar színeket a juniorok nagy év végi seregszemléjén, a floridai Orange Bowl küzdelmein. Udvardy hosszabb sérülése után érkezett az amerikai túrára, ennek ellenére két első fordulós nagy győzelmet is aratott. A tizenhárom éves Takács Bercel öt korosztályos viadalon is indult Floridában, a kisebbek közül kettőn döntős volt, egyet megnyert, az Eddie Herr-en pedig a főtáblára verekedve magát túljutott az első fordulón.
Forrás: www.tenisz-palya.hu/MTSZ (Gy. Szabó Csilla írása)
Hagyományosan Floridában zárják az esztendőt a világ legjobb utánpótláskorú teniszezői a G1-es Eddie Herr-en, valamint az A kategóriás Orange Bowl-on. Utóbbin hetvennégy éves története során több magyar páros győzelem is született az U18-as kategóriában, Fajta Péter és Velcz Zsombor tavaly emelhették fel diadalmasan a bajnokoknak járó gyümölcskosarat, de korábban Nagy Adrienn, Kapros Anikó és Gubacsi Zsófia is diadalmaskodott külföldi párja oldalán. A fiatalabbak között azonban volt egyéni győztesünk is, mégpedig Temesvári Andrea személyében, aki tizennégy évesen utasította maga mögé a leánymezőnyt.
Idén két magyar teniszező vett részt a tornákon, Udvardy Luca, valamint Takács Bercel Sándor, előbbi a klasszikus juniorszámban, utóbbi pedig az U14-es kategóriában. S bár egyikük neve sem került az idei bajnokok listájára, mindketten hasznos tapasztalatokban bővelkedve tértek haza az amerikai túráról. Az ott szerzett győzelmek különösen nagy értékéről már nem is beszélve.
− Ezeken a tornákon ott kell lennie annak, aki messzebbre tekint a karrierjében, hiszen nemcsak a játékrutin, de a menedzselés, és a kapcsolatépítés szempontjából is fontos eseménye a szezonnak – értékelte röviden a részvétel jelentőségét Bogyó Tamás, aki Takács Bercel Sándort kísérte el a tengerentúlra, ahol közel egy hónapot töltöttek, s ez idő alatt összesen öt tornán vettek részt. – A helyismeret azért fontos, mert a várakozási időket is hasznosan kell eltölteni, ennek szellemében indultunk UTR-versenyeken, amelyeken Berci nagyon jól helyt állt, kettőn döntős volt egyet pedig meg is nyert. De igazából az Eddie Herr-szereplését emelném ki, hiszen a százhuszonnyolcas kvalifikációs táblán négy meccset is játszania kellett, végül szerencsés vesztesként került fel a főtáblára, ahol egy fantasztikus győzelemmel végzett a legjobb harminckettő között. A szereplés értékét tovább növeli, hogy a többség egy évvel idősebb volt nála, kategóriájában több mint háromezer-háromszázan regisztráltak. Jó volt látni, hogy a tanítványom ilyen kiélezett helyzetben is feltalálta magát, ráadásul számtalan különböző stílusú játékossal szemben. Összességében több mint húsz meccset játszott, akit lehetett, azt megvert, úgyhogy maximálisan elégedett vagyok.
A dunakeszi szakember szerint Bercel számára igen erős tükröt tartottak ezek a találkozók, hiszen eddig csak Tennis Europe-tornákon vett részt. Játékosa most megtapasztalhatta, hogy a nagy nemzetközi tornákon már az első fordulótól kemény ellenfelekre számíthat, a győzelem pedig taktikai és mentális apróságokon múlik. Bogyó Tamás szerint ezekre a tornákra mindig érdemes kisebb csapatokkal érkezni, éppen ezért ő egy román leány, és egy indiai-amerikai fiú tanítványát is magával vitte Floridába.
− Nagyon nehéz meccseim voltak, hiszen erős ellenfelekkel találtam szemben magam, mégis egy életre szóló élményben volt részem. A pályán és azon kívül egyaránt. – idézte fel a floridai kalandot Takács Bercel Sándor, aki legfontosabb tanulságként azt szűrte le az egy hónapos túrából, hogy az eddigieknél is keményebben kell a jövőben edzenie. – Tominak nagyon hálás vagyok mindenért, amit értem tesz és tett, de egy szerb menedzsernek is köszönettel tartozom, aki sokat segített nekünk. Úgy érzem, az alapütéseim rendben voltak, a szervámon és a ritörnökön azonban még van mit javítani. Nagyon sokat fejlődtem mentálisan, de e nélkül meccset sem nyertem volna, hiszen ezen a szinten néhány perces kikapcsolás is minimum három vesztett játékot jelent. A két és fél órás meccseket is bírtam, úgyhogy az erőnlétemmel sem volt probléma. A legemlékezetesebb talán az Eddie Herr kvalifikciójának harmadik találkozója volt, ott négy meccslabdát is hárítva nyertem. Az első, elvesztett szett után sokat kellett gondolkodnom azon, mit is találjak ki ellene, végül éles keresztekkel tudtam kiszorítani, majd rövid vagy éppen hosszabb játékkal szereztem pontokat. A főtáblás első fordulós győzelmemmel túlszárnyaltam minden elvárásomat.
S bár az Orange Bowl-on szabadkártyával azonnal a főtábláról indulhatott, nem tudta megismételni a bravúrt, mert az első találkozó elején megsérült a bokája. A bőséges tapasztalatokat, az élményeket és az új barátokat azonban már senki sem veheti el tőle.
Udvardy Luca fiatal kora ellenére már otthonosan mozog az év végi korosztályos szupertornák mezőnyében, hiszen tavaly is az Orange Bowl-on zárta az idényt. Ezúttal Dél-Amerikából érkezett Floridába, ahol szintén egy G1-es, valamint egy A kategóriás viadalon vett részt. Párosban az előbbin egészen az elődöntőig jutott japán partnerével, utóbbin pedig a negyeddöntőig a horvát társa oldalán. S mivel Luca hosszú sérülésből visszatérve vágott neki az amerikai túrának, a mexikói meccsek elsődleges célja az volt, hogy ismét formába lendüljön.
− A kihagyás miatt sajnos nagyon hiányoztak már neki a meccsek, ezek a magas színvonalú tornák pedig abban is segítettek, hogy ismét megtalálja a saját gyors ritmusát és a kondijának egy részét is visszanyerje – indokolta a részvétel fontosságát Punyi Gábor, Udvardy Luca edzője, aki ugyan nem tudta elkísérni tanítványát a túrára, ám annak eredményességét a visszatérés után saját maga is lemérhette. – Láthatóan jó szintről tudtunk indulni az alapozással, az amerikai meccsek ezzel el is érték a céljukat. Szerencsére egy borzasztóan tudatos és okos játékosról van szó, aki pontosan tudja, miért dolgozik, éppen ezért a tengerentúlon is kihasználta az időt. Ha éppen nem meccset játszott, akkor korosztálya legjobbjaival edzett együtt. Az pedig kifejezetten biztató, hogy a tornákon top százast is vert közülük. Ebből mind a ketten azt szűrtük le, hogy jó úton haladunk, s az ottani élmények elegendő muníciót adnak ahhoz, hogy az itthoni nagyon kemény alapozást tökéletesen végig vigyük. A jövő évi sikerek ugyanis kizárólag a jelenlegi munkára épülhetnek.
A szakember szavait igazolta a balatonakarattyai játékos is, aki elismerte, hogy Mexikóban még elsősorban az erőnléti hiányosságok nehezítették meg a dolgát, ám az idő múlásával és a meccsek sorozatával egyre jobb fizikai állapotban érezte magát. Az élmények pedig másodszorra megélve sem voltak kisebbek, mint először.
− Fantasztikusan indult a sorozat, hiszen Guadalajarában, egy hazai játékos ellen, a centerpályán, nézők előtt kezdhettem, ami engem is nagyon feldobott – emlékezett örömmel a Natalia Fantini elleni 6:1, 6:4-re nyert mérkőzésre a tizenhat éves teniszező. – Nagyon jól ment a játék, szinte teljesen szétszedtem az övét és a szerváim is jól jöttek. Az erőnléti hiányosságokat azonban ekkor még nagyon éreztem, s bár a páros sikereknek örültem, igazából csak a floridai meccsekre jött vissza valamennyire a kondim. Bradentonban egy dán lány ellen kezdtem, és összesen egy játékot veszítettem, pedig hozzám hasonlóan, már ő is a junior top száz ajtaján kopogtat. Erre a győzelemre nagyon büszke vagyok. A második fordulóban azonban világ második legjobb juniorjátékosa, a cseh Linda Fruhvirtova ellen játszottam. Nem véletlen tehát, hogy például a korábbi világelső, Lindsay Davenport is ott ült a lelátón.
Udvardy Luca pedig nem ijedt meg a jelenlegi teniszutánpótlás egyik legnagyobb ígéretétől s az első szettben már 5:1-re vezetett, amikor az erőnléti hiányosságok jelentkeztek, s ettől kezdve nem tudott több játékot nyerni.
− Pedig nagyszerűen kezdtem, három szettlabdám is volt, Fruhvirtova sűrűn tekintgetett ki az edzőjére, hogy most mit csináljon – beszélt a fontos találkozó légköréről Udvardy Luca. – A hetedik játékra azonban úgy elfáradtam, hogy nem tudtam tartani ezt a magas színvonalat. Amíg bírtam, borzasztóan koncentráltam, minden labdán rajta voltam. Óriási tapasztalat volt számomra, amit ezen a meccsen átéltem, a tanulság pedig az, hogy a kondira nagyon rá kell feküdnünk.
Az igazi meglepetés azonban csak ezután következett, hiszen az Orange Bowl főtáblájának első fordulójában a 17 esztendős, januárban még a junior-világranglista 53. helyén álló kazahsztáni Tatyana Nyikolenko várta. A magyar játékos pedig ezúttal is önbizalommal telve és a győzelem reményében lépett pályára, s nem is kellett csalatkozni. Három és fél órás találkozón 6:3, 6:7(0), 6:2 arányban karrierje eddigi egyik legszebb sikerét aratta.
− Óriási meccs volt, a harmadik szettre megváltoztattam a játékomat, elkezdtem jobban meghúzni a szerváimat és sokkal agresszívebben ritörnöztem. S bár addig alig hibázott, ekkora sikerült megtörnöm az akaratát. Hihetetlenül boldog voltam és elégedett, és persze iszonyú fáradt, de már ekkor a következő fordulóra koncentráltam. Próbáltam minden izmomat lehengerelni, nyújtottam amennyit csak lehetett, de másnapra azért komoly izomlázam volt. Az ellenfelem nem volt más, mint a világranglista tizenkettedik helyezettje, az amerikai Clervie Ngounoue. S bár háromra és kettőre kikaptam, a játékok nagyon szorosan alakultak. Ha fizikálisan nem adom ki előző nap minden erőmet, akkor biztosan szorosabb lett volna. Összességében azonban elégedett vagyok, az a célom, hogy jövőre egész évben ebben a mezőnyben tudjak játszani és hasonlóan szép győzelmeket elérni. Szerencsére most már nem fáj semmim, Punyi Krisztinának köszönöm, hogy helyre tette a problémás dolgokat, mostantól csak a munkára és a céljaimra koncentrálok – jelentette ki határozottan terveivel kapcsolatban Udvardy Luca, akinek még mindig van két hosszú éve a juniorok között, de már az idei év nehézségei ellenére is a világranglista 117. helyéről várja az új idényt.
