TW Noszály Sándor: „A mi sikerünk motiválhatja a mostaniakat!”
2022. február 28.
Ezúttal Noszály Sándorral beszélgettünk az 1995-ös Davis-kupa bravúr kapcsán
Ahogy anno Minarik Ede mondta, kell egy csapat… A magyar teniszsport történetében többször volt már remek eredményeket elért férfi válogatottunk, ám az 1995-ös, Ausztrália elleni Davis Kupa-győzelem kiemelkedik valamennyi közül. Most ismét az ausztrálok ellen készül a válogatott – igaz, ezúttal a messzi-messzi földrészen és kemény pályán –, és a tét ugyanúgy a Világcsoportba jutás.
Elevenítsük fel a Kistadionban játszott fantasztikus három napot az akkori hősökkel: Noszály Sándorral, Krocskó Józseffel, Markovits Lászlóval és Köves Gáborral, valamint a sikerkapitánnyal, Benyik Jánossal.
„A Kisstadionban a kenguruk ellen”- vezette fel 1995. szeptember 22-én a Nemzeti Sport a magyar tenisz Davis-kupa-csapat ausztrálok elleni mérkőzését. A magyar csapat legjobbja az éppen kirobbanó formában lévő Noszály Sándor volt, aki a létfontosságú válogatott meccsre úgy érkezett meg, hogy előtte Kitzbühelben – többek között Carlos Moyát verve –, majd Bukarestben Alberto Costa és Sergi Bruguera legyőzésével elődöntős volt. Sasa nagy formában volt, ráadásul a 95. helyre lépett a világranglistán, ami pályafutása legjobb helyezése lett.
Azonban a nagy akarásnak hatalmas nyögés lett a vége, ugyanis a legmagasabban rangsorolt magyar játékos a pénteki első mérkőzésen a világranglistán 84. Mark Philippousistól méretes zakót kapott (Noszály–Philippousis 1:6, 2:6, 3:6).
„Emlékszem, nem volt két óra a meccs. Ilyen gyorsan még nem kaptam ki addig, főleg három nyert szettre. Pedig nagy önbizalommal vártam a találkozót, ám kijött rajtam a fáradtság, és bűn rosszul teniszeztem. Pedig a lassú salakon, ami talán Krocskó Józsinak kedvezett a legjobban, illett volna legyőznöm a későbbi wimbledoni döntőst” – elevenítette fel a történteket Noszály.
Volt ideje arra, hogy összeszedje magát, hiszen vasárnap nagy feladat várt rá, hiszen ahhoz, hogy a magyarok mindenképpen versenyben maradjanak, a páros után 2-1-re vezető ausztrálok másik játékosát, Todd Woodbridget mindenképpen le kellett győznie. Nos, maradjunk annyiban, Sasa heroikus, öt és fél órás csatában, 1-2-ről fordítva végül győzött (Noszály–Woodbridge 6:7, 7:6, 1:6, 6:2, 7:5).
„A mai napig büszke vagyok arra, hogy jobban bírtam erővel és végre sokszor ütöttem extrát. Nagyon összekaptam magam, egyszerűen nem jöhettem le vesztesen a pályáról” – értékelte a győzelmét Sasa.
Mint mondta, ekkor már sejtette, hogy meglesz a meccs és a Világcsoport, mert Krocskó elképesztően stabilan és jól teniszezett ezen a salakon, nem lehetett ellene ingyen ponthoz jutni.
„Sokan ezt tartják a legnagyobb sikernek, de én azt mondom, előtte két évvel, amikor a salakspecialista Mancinivel és Perez-Roldannal érkező argentinokat vertük simán négy egyre a Margitszigeten, az nagyobb bravúr volt. De végül is mindegy, bár azon kellene majd vitáznunk, hogy a mi 1995-ös, vagy a mostani válogatott sikere az ausztrálok ellen a nagyobb eredmény. Összesen huszonkétezer dollárt kerestem ezen a Davis Kupa találkozón, ám akkor nem ez volt a fontos a számomra” – fogalmazott Noszály.
A nagy bravúrt követően a csapat közösen kiment a Fradi BL-meccsére a holland Ajax ellen, és amikor kiderült, hogy ők is ott vannak a zsúfolásig megtelt lelátón, hosszú percekig ünnepelte őket a közönség.
„Sosem fogom azokat a napokat elfelejteni… Úgy vélem, a mi sikerünkből meríthetnek önbizalmat és motivációt a mostani játékosok. Ha nekünk sikerült, nekik miért ne jöhetne össze?” – tette fel a költőinek szánt kérdést Sasa, aki a válogatott szövetségi edzőjeként ott van Sydneyben.
Elevenítsük fel a Kistadionban játszott fantasztikus három napot az akkori hősökkel: Noszály Sándorral, Krocskó Józseffel, Markovits Lászlóval és Köves Gáborral, valamint a sikerkapitánnyal, Benyik Jánossal.
„A Kisstadionban a kenguruk ellen”- vezette fel 1995. szeptember 22-én a Nemzeti Sport a magyar tenisz Davis-kupa-csapat ausztrálok elleni mérkőzését. A magyar csapat legjobbja az éppen kirobbanó formában lévő Noszály Sándor volt, aki a létfontosságú válogatott meccsre úgy érkezett meg, hogy előtte Kitzbühelben – többek között Carlos Moyát verve –, majd Bukarestben Alberto Costa és Sergi Bruguera legyőzésével elődöntős volt. Sasa nagy formában volt, ráadásul a 95. helyre lépett a világranglistán, ami pályafutása legjobb helyezése lett.
Azonban a nagy akarásnak hatalmas nyögés lett a vége, ugyanis a legmagasabban rangsorolt magyar játékos a pénteki első mérkőzésen a világranglistán 84. Mark Philippousistól méretes zakót kapott (Noszály–Philippousis 1:6, 2:6, 3:6).
„Emlékszem, nem volt két óra a meccs. Ilyen gyorsan még nem kaptam ki addig, főleg három nyert szettre. Pedig nagy önbizalommal vártam a találkozót, ám kijött rajtam a fáradtság, és bűn rosszul teniszeztem. Pedig a lassú salakon, ami talán Krocskó Józsinak kedvezett a legjobban, illett volna legyőznöm a későbbi wimbledoni döntőst” – elevenítette fel a történteket Noszály.
Volt ideje arra, hogy összeszedje magát, hiszen vasárnap nagy feladat várt rá, hiszen ahhoz, hogy a magyarok mindenképpen versenyben maradjanak, a páros után 2-1-re vezető ausztrálok másik játékosát, Todd Woodbridget mindenképpen le kellett győznie. Nos, maradjunk annyiban, Sasa heroikus, öt és fél órás csatában, 1-2-ről fordítva végül győzött (Noszály–Woodbridge 6:7, 7:6, 1:6, 6:2, 7:5).
„A mai napig büszke vagyok arra, hogy jobban bírtam erővel és végre sokszor ütöttem extrát. Nagyon összekaptam magam, egyszerűen nem jöhettem le vesztesen a pályáról” – értékelte a győzelmét Sasa.
Mint mondta, ekkor már sejtette, hogy meglesz a meccs és a Világcsoport, mert Krocskó elképesztően stabilan és jól teniszezett ezen a salakon, nem lehetett ellene ingyen ponthoz jutni.
„Sokan ezt tartják a legnagyobb sikernek, de én azt mondom, előtte két évvel, amikor a salakspecialista Mancinivel és Perez-Roldannal érkező argentinokat vertük simán négy egyre a Margitszigeten, az nagyobb bravúr volt. De végül is mindegy, bár azon kellene majd vitáznunk, hogy a mi 1995-ös, vagy a mostani válogatott sikere az ausztrálok ellen a nagyobb eredmény. Összesen huszonkétezer dollárt kerestem ezen a Davis Kupa találkozón, ám akkor nem ez volt a fontos a számomra” – fogalmazott Noszály.
A nagy bravúrt követően a csapat közösen kiment a Fradi BL-meccsére a holland Ajax ellen, és amikor kiderült, hogy ők is ott vannak a zsúfolásig megtelt lelátón, hosszú percekig ünnepelte őket a közönség.
„Sosem fogom azokat a napokat elfelejteni… Úgy vélem, a mi sikerünkből meríthetnek önbizalmat és motivációt a mostani játékosok. Ha nekünk sikerült, nekik miért ne jöhetne össze?” – tette fel a költőinek szánt kérdést Sasa, aki a válogatott szövetségi edzőjeként ott van Sydneyben.
