"Tudtuk, hogy bármire képesek vagyunk"

Múlt héten U14-es játékosaink sikerét ünnepelhette a hazai tenisztársadalom, a Kálmán Luca (balra) és Nemcsek Gréta (jobbra) alkotta duó ugyanis elhozhatta a legjobb párosnak járó trófeát a csehországi Mostban rendezett szabadtéri Európa Bajnokságról. Ez legutóbb kereken 30 éve, 1993-ban Marosi Katalinnak és Vidáts Rékának sikerült. Az Alfa TI és a Vasas SC két fiatal teniszezője honlapunknak számolt be a kontinensviadalon szerzett élményeikről.

Milyen érzés számotora, hogy három évtized elteltével ti lettetek újra Európa-bajnokok az U14-es mezőnyben?

Luca: Nehéz elhinni, hogy egy ilyen komoly versenyt sikerült megnyernünk. Én még mindig a hatása alatt vagyok.

Gréti: Nagyon jó érzés, azt gondolom, hogy ez mindkettőnknek az eddigi legnagyobb sikere, ami nagy löketet ad majd a továbbiakban.

Párosoztatok már együtt korábban?

Luca: Én Mihálka Annával szoktam párosozni, de Grétivel is volt többször alkalmunk együtt játszani, például válogatott edzéseken vagy a csapat EB-n.

Gréti: Stockholmban Lucával március elején egy szuper kategóriás Tennis Europe versenyen a legjobb nyolcig jutottunk, megverve az egyik legjobb cseh duót, Veronika Sekerkovát és Lucie Slamenikovát.

Mi segített abban, hogy ilyen jól működjön a párosotok?

Luca: Gréti erős alapütései és szervái hozzásegítettek, hogy a hálónál megoldjam a röptéket.

Gréti: Luca inkább labdatartó játékos, én pedig agresszívabb teniszt képviselek. Nagyon régóta ismerjük egymást, így az összhang adott volt pályán és azon kívül is.

Milyen volt a verseny hangulata?

Luca: Lehetett érezni, hogy ez egy nagy és fontos verseny, mert minden országból az éljátékosok érkeztek, és minden csapattal egy egész stáb jött, a szervezők is kitettek magukért. Szokatlan és különleges volt.

Milyen volt az összetartás a csapaton belül?

Gréti: Nagyon jó volt a hangulat egész héten, esténként csapatülést tartottunk, ahol megbeszéltük az elmúlt nap tanulságait, és minden meccset kielemeztünk. Segítettünk egymásnak, amikor a másik hullámvölgybe került, és húztuk egymást az összes meccsen. Csapatként működtünk, és szerintem ez volt az, amiért meg tudtuk nyerni a versenyt. 

Kik kísértek titeket a versenyre, és hogyan működtek közre a hét során?

Luca: A lányok hivatalos kísérő edzője Bocskay József volt, a fiúké Kisantal Péter, de közösen láttak el minket taktikai és egyéb tanácsokkal. Végig biztattak és támogattak a meccsek alatt, és gyorsan sikerült átlendíteni minket a mélypontokon.

Gréti: Minden támogatást megkaptunk az edzőmtől, Josétól, valamint Petitől, nélkülük ez nem sikerülhetett volna. A két fiú, Somogyi Ábel és Mokán Dami is szurkolt egész végig, amire szintén szükségünk volt.

Milyen elvárásokkal vágtatok neki a megmérettetéseknek? Gondoltátok volna, hogy eljuttok a végső győzelemig?

Luca: Nekem az volt a fejemben, hogy minél több és minél jobb meccseket játsszak, és lehetőleg sikerüljön egy-két kört menni egyéniben. Párosban kicsit bizakodóbb voltam, de ennél konkrétabb célokat nem tűztem ki. Nem gondoltam volna soha, hogy eljutunk a végső győzelemig, így még hihetetlenebb, hogy mégis sikerült.

Gréti: Tudtuk, hogy bármire képesek vagyunk. Én hétfőn az egyéni meccsemen rosszul lettem, szédültem, és hányingerem volt. Nagy szerencsémre szolgált, hogy 1-2 napot kímélni tudtam magam, és feküdhettem a szobában. Éppen ezért a vigaszágon el sem indultam el, mert minden erőmet a párosra szerettem volna meghagyni. Az egyéni miatt kicsit hiányérzetem van, de be kellett látnom, hogy nem érdemes az egészségemet kockáztatni. Talán így kellett lennie, hogy a párosra extrán motivált legyek. Én sem gondoltam volna, hogy miénk lesz a trófea, de óriási dolognak tartom, és büszke vagyok erre a győzelemre.