Sift Barnabás: kosárpalánk után teniszütő
2022. február 12.
Vetélytársainál később, tizennégy éves kora környékén robbant a hazai élmezőnybe Sift Barnabás, aki a legutóbbi F16-os ranglistán már vezető pozícióban található. A soproni fiatal eredményeit Úr Csabának, valamint Babos Csabának köszöni, s az idei évet sorsfordítónak tartja. Barnabás jó adottságai mellett profi sportolói szemléletű családi hátterére is támaszkodhat.
Forrás: www.tenisz-palya.hu/MTSZ (Gy. Szabó Csilla írása)
Nehéz döntést kellett meghoznia az SVSE teniszezőjének, Sift Barnabásnak, a trnavai G5-ös junior ITF-tornán, január végén. Miután magabiztos játékkal, három győzelemmel felküzdötte magát a selejtező tábláról, a főtáblán mindössze négy játékot veszítve jutott el a negyeddöntőig, amelyben a lengyel Lechno-Wasiutynski várt rá. Ugyanezen a napon, Budapesten is megkezdődött a decemberről januárra halasztott korosztályos Mesterverseny, amelyen a nyolc legjobb U16-os fiú teniszező, köztük Barnabás, kívánta eldönteni az elsőség sorsát. A 15 éves soproni játékos, eddigi karrierje legnagyobb nemzetközi sikerének kapujában a hazautazás mellett tette le a voksát.
− Természetesen mindenkivel beszéltem, aki fontos a számomra, ám a döntést egyedül hoztam meg – beszélt a Szlovákiában történtekről Sift Barnabás, aki egy héttel korábban egyesben és párosban egyaránt bronzérmes lett egy kettes kategóriás Tennis Europe-viadalon. – Már szeptemberben arról beszélgettünk Úr Csabával, hogy a mesterverseny lesz az év végi csúcsesemény, még akkor is, ha a 16 esztendősük között tavaly még csupán elsőéves voltam. A pandémia miatt végül januárra került át, s ekkor már mindenkinek a nemzetközi tornák szerepeltek a programjában, így nekem is. Mégis azt gondoltam, hogy egy teljes évnyi munkából vizsgázhatnék most, ezért inkább hazajöttem. A célom a döntő volt, így a második helyezéssel ezt teljesítettem is. Nehéz meccseket játszottam, még a Gubi Trisztán elleni második szett sem volt egyszerű, jóllehet a számszerű eredmény mást mutatott. Az elődöntő is küzdelmesen indult Kisantal Botond ellen, de végül jobban koncentráltam. A döntőben Hornung Gábor várt rám, akivel mindig szoros meccseket játszunk, s ez így volt most is. Sajnálom azt a néhány pontot, amin a találkozó múlt, összességében azonban elégedett vagyok a második helyezéssel.
S valóban egy egész éves munka mérettetett meg a mesterversenyen, hiszen a februári U16-os hazai ranglistán már Sift Barnabás a korosztály legjobb fiú játékosa. Pedig a soproni fiatal csak néhány éve szenteli magát százszázalékosan a tenisznek, korábban a kosárlabdának is fontos szerepe volt az életében. Persze egy teniszező édesapa és egy kosárlabdázó édesanya (jelenleg a Soproni Darazsak Sportakadémia szakmai vezetője – a szerk.) gyermekeként ezen nem is igen lehet csodálkozni, Sopronban pedig mindkét sportágnak nagyszerű hagyományai vannak. Hogy végül hogyan nyerhetett az ütő, a palánkkal szemben, arra edző és tanítványa különbözőképpen emlékezik.
− Vékony, de az átlagosnál lelkesebb, harcosabb kisfiú volt, ráadásul balkezes – idézte fel az első találkozást Úr Csaba, az SVSE vezetőedzője. – Az nyomban látszott rajta, hogy a sport a mindene, az adottságai is jók voltak, de épp a napokban néztünk vissza együtt egy hat évvel ezelőtti felvételt, amin a tíz esztendős Barni még egyáltalán nem tűnt kiemelkedő tehetségnek. A kosárlabda miatt azonban elvitték egy vizsgálatra, amely a másik sportágban elvártnál szerényebb magasságot jósolt neki, ezért döntöttek a tenisz mellett. S bár emiatt kicsit később kapcsolódott be a versenyzésbe társainál, azért tizennégy évesen már látszott, hogy az átlagosnál jobbak az eredményei. Ekkor következett be egy nagyobb ugrás a fejlődésében, ami azóta is töretlen és folyamatos. Válogatott lett, most pedig ranglistavezető. Babos Timi volt az utolsó soproni hasonló pozícióban.
Barnabás ezzel szemben úgy véli, hogy a szíve mélyén mindig is az egyéni sportok iránt vonzódott, s amikor csapatban játszott, akkor is egyénileg próbált érvényesülni. S bár a kosárlabdát és a teniszt mindig is egyformán szerette, titokban már egészen pici korában profi teniszező szeretett volna lenni. Talán ezért is alakult úgy, hogy számára teljesen mindegy ki áll a háló másik oldalán, bármikor, bárkivel örömmel játszik egy partit.
− A mai tendenciákhoz képest valóban későn robbantam be a hazai élvonalba, de tizenkét évesen több edző is azzal vigasztalt, hogy nem most, hanem majd három-négy év múlva kell a legjobbnak lennem. Szinte hihetetlen, hogy ez szóról szóra így történt, és tavaly el is jött az igazi áttörés éve. Gyakorlatilag januárban indultam be, s azóta különösebb hullámvölgyek nélkül jöttem felfelé. Az első nagy lökést a július elején Szlovákiában megrendezett hármas kategóriájú Tennis Europe tornán játszott páros döntőm jelentette, majd október elején, ismét Szlovákiában, egy hasonló tornán, egyesben sikerült nyernem – sorolja a 2021-es esztendő fontosabb állomásait Sift Barnabás, akinek mindig is Roger Federer volt a példaképe, bár amikor azt kérdezzük tőle, melyek a távolabbi céljai, akkor Fucsovics Marci eredményeit jelöli meg követendőként.
Sift Barnabás a sportág alapjait Úr Csabától tanulta, később azonban Babos Csaba is foglalkozott vele. A fiatal játékos mindkét szakembernek sokat köszönhet, előbbivel a mai napig együtt járják az útjukat, utóbbinak pedig abban az elhatározásában volt nagyon fontos szerepe, hogy a legjobb akarjon lenni.
Az SVSE vezetőedzője szerint Barnabás esetében minden adott ahhoz, hogy valóra válthassa profi álmait. A jó képességei, az elszántsága és hozzáállása, valamint a profi szemléletű családi háttérrel szemben nem igazán tudna gyenge pontot említeni. De jósolgatni sem szeretne vele kapcsolatban, hiszen még olyan hosszú és nehéz út áll előtte a sikeres felnőtt karrierig.
− Eddig csak a tenisz számított, nem voltak terhek a vállán, most azonban ranglistavezető lett – véli Úr Csaba, aki gyakran állítja Barni szorgalmát a többi soproni játékos elé példaként, hiszen a ritka szabad szombatokon és vasárnapokon is kész egyedül lejönni a Lővérekbe, vagy edzés után még a pályán maradni adogatni. – Ez tehát egy új helyzet lesz, amit elsősorban fejben kell majd megoldania. Az utóbbi időszakban nagyon sokat komolyodott, szó nélkül utazik, dolgozik, sokat tesz a sikerekért. A kérdés, hogy a bajnokok számára nélkülözhetetlen alázatból lesz-e benne elég? Erről eddig is gyakran beszélgettünk, s én bízom benne, hogy a válasz erre is igen lesz!
Az elsősorban támadó teniszt játszó soproni fiatal a jövőben sem kíván változtatni harcmodorán, agresszívan építi pontjait, bár védekezni is tud, ha kell. Egész pályás játékosnak tartja magát, s az ellenféltől függően váltogatja a játék elemeit. Mestere szerint gyors ritmusban, jó felfogásban teniszezik, s ha ellene kellene pályára lépnie, hirtelen nem is tudna gyenge pontot említeni, amelyen szívesen támadná. Kellemetlen ellenfélnek tartja, akiben megvan az a jó értelemben vett huncutság, amivel kiszámítatlan dolgokra is képes. Magabiztosságából is nagy előnyt kovácsolhat hosszútávon, amennyiben helyesen kezeli az abban rejlő erőt. A legtöbbet azonban az adogatásán dolgoznak, azt szeretnék, ha balkezesként igazi, védhetetlen fegyverévé válnának a szervák.
− Sokat jelent, hogy ranglistavezető lettem, s tudom, ez teherrel is jár, de megpróbálom félretenni ezt a tényt, és jól kezelni a helyzetet. Szerintem nem az a fontos, hogy ki hányadik, hanem az, hogy milyen játékos. Kincses Kolos, Halmos Kornél, vagy Győri Lóránt személyében itthon is kiváló ellenfeleim vannak, akik ellen nem lesz könnyű dolgom. De a tapasztalatszerzés érdekében a nemzetközi porondon is sok meccset szeretnék játszani. Nagyon fontos év lesz az idei, hiszen tizenhat évesen lehet a legtöbbet fejlődni. Most dőlhet el, hogy később jó játékos lesz-e belőlem, ezért nagyon sokat kell edzeni. Az eddigieknél is többet – határozta meg 2022-re vonatkozó terveit Sift Barnabás, akinek nemcsak az SVSE teniszezői, de a Soproni Darazsak kosárlabdázói is szinte egy emberként drukkolnak.
Forrás: www.tenisz-palya.hu/MTSZ (Gy. Szabó Csilla írása)
Nehéz döntést kellett meghoznia az SVSE teniszezőjének, Sift Barnabásnak, a trnavai G5-ös junior ITF-tornán, január végén. Miután magabiztos játékkal, három győzelemmel felküzdötte magát a selejtező tábláról, a főtáblán mindössze négy játékot veszítve jutott el a negyeddöntőig, amelyben a lengyel Lechno-Wasiutynski várt rá. Ugyanezen a napon, Budapesten is megkezdődött a decemberről januárra halasztott korosztályos Mesterverseny, amelyen a nyolc legjobb U16-os fiú teniszező, köztük Barnabás, kívánta eldönteni az elsőség sorsát. A 15 éves soproni játékos, eddigi karrierje legnagyobb nemzetközi sikerének kapujában a hazautazás mellett tette le a voksát.
− Természetesen mindenkivel beszéltem, aki fontos a számomra, ám a döntést egyedül hoztam meg – beszélt a Szlovákiában történtekről Sift Barnabás, aki egy héttel korábban egyesben és párosban egyaránt bronzérmes lett egy kettes kategóriás Tennis Europe-viadalon. – Már szeptemberben arról beszélgettünk Úr Csabával, hogy a mesterverseny lesz az év végi csúcsesemény, még akkor is, ha a 16 esztendősük között tavaly még csupán elsőéves voltam. A pandémia miatt végül januárra került át, s ekkor már mindenkinek a nemzetközi tornák szerepeltek a programjában, így nekem is. Mégis azt gondoltam, hogy egy teljes évnyi munkából vizsgázhatnék most, ezért inkább hazajöttem. A célom a döntő volt, így a második helyezéssel ezt teljesítettem is. Nehéz meccseket játszottam, még a Gubi Trisztán elleni második szett sem volt egyszerű, jóllehet a számszerű eredmény mást mutatott. Az elődöntő is küzdelmesen indult Kisantal Botond ellen, de végül jobban koncentráltam. A döntőben Hornung Gábor várt rám, akivel mindig szoros meccseket játszunk, s ez így volt most is. Sajnálom azt a néhány pontot, amin a találkozó múlt, összességében azonban elégedett vagyok a második helyezéssel.
S valóban egy egész éves munka mérettetett meg a mesterversenyen, hiszen a februári U16-os hazai ranglistán már Sift Barnabás a korosztály legjobb fiú játékosa. Pedig a soproni fiatal csak néhány éve szenteli magát százszázalékosan a tenisznek, korábban a kosárlabdának is fontos szerepe volt az életében. Persze egy teniszező édesapa és egy kosárlabdázó édesanya (jelenleg a Soproni Darazsak Sportakadémia szakmai vezetője – a szerk.) gyermekeként ezen nem is igen lehet csodálkozni, Sopronban pedig mindkét sportágnak nagyszerű hagyományai vannak. Hogy végül hogyan nyerhetett az ütő, a palánkkal szemben, arra edző és tanítványa különbözőképpen emlékezik.
− Vékony, de az átlagosnál lelkesebb, harcosabb kisfiú volt, ráadásul balkezes – idézte fel az első találkozást Úr Csaba, az SVSE vezetőedzője. – Az nyomban látszott rajta, hogy a sport a mindene, az adottságai is jók voltak, de épp a napokban néztünk vissza együtt egy hat évvel ezelőtti felvételt, amin a tíz esztendős Barni még egyáltalán nem tűnt kiemelkedő tehetségnek. A kosárlabda miatt azonban elvitték egy vizsgálatra, amely a másik sportágban elvártnál szerényebb magasságot jósolt neki, ezért döntöttek a tenisz mellett. S bár emiatt kicsit később kapcsolódott be a versenyzésbe társainál, azért tizennégy évesen már látszott, hogy az átlagosnál jobbak az eredményei. Ekkor következett be egy nagyobb ugrás a fejlődésében, ami azóta is töretlen és folyamatos. Válogatott lett, most pedig ranglistavezető. Babos Timi volt az utolsó soproni hasonló pozícióban.
Barnabás ezzel szemben úgy véli, hogy a szíve mélyén mindig is az egyéni sportok iránt vonzódott, s amikor csapatban játszott, akkor is egyénileg próbált érvényesülni. S bár a kosárlabdát és a teniszt mindig is egyformán szerette, titokban már egészen pici korában profi teniszező szeretett volna lenni. Talán ezért is alakult úgy, hogy számára teljesen mindegy ki áll a háló másik oldalán, bármikor, bárkivel örömmel játszik egy partit.
− A mai tendenciákhoz képest valóban későn robbantam be a hazai élvonalba, de tizenkét évesen több edző is azzal vigasztalt, hogy nem most, hanem majd három-négy év múlva kell a legjobbnak lennem. Szinte hihetetlen, hogy ez szóról szóra így történt, és tavaly el is jött az igazi áttörés éve. Gyakorlatilag januárban indultam be, s azóta különösebb hullámvölgyek nélkül jöttem felfelé. Az első nagy lökést a július elején Szlovákiában megrendezett hármas kategóriájú Tennis Europe tornán játszott páros döntőm jelentette, majd október elején, ismét Szlovákiában, egy hasonló tornán, egyesben sikerült nyernem – sorolja a 2021-es esztendő fontosabb állomásait Sift Barnabás, akinek mindig is Roger Federer volt a példaképe, bár amikor azt kérdezzük tőle, melyek a távolabbi céljai, akkor Fucsovics Marci eredményeit jelöli meg követendőként.
Sift Barnabás a sportág alapjait Úr Csabától tanulta, később azonban Babos Csaba is foglalkozott vele. A fiatal játékos mindkét szakembernek sokat köszönhet, előbbivel a mai napig együtt járják az útjukat, utóbbinak pedig abban az elhatározásában volt nagyon fontos szerepe, hogy a legjobb akarjon lenni.
Az SVSE vezetőedzője szerint Barnabás esetében minden adott ahhoz, hogy valóra válthassa profi álmait. A jó képességei, az elszántsága és hozzáállása, valamint a profi szemléletű családi háttérrel szemben nem igazán tudna gyenge pontot említeni. De jósolgatni sem szeretne vele kapcsolatban, hiszen még olyan hosszú és nehéz út áll előtte a sikeres felnőtt karrierig.
− Eddig csak a tenisz számított, nem voltak terhek a vállán, most azonban ranglistavezető lett – véli Úr Csaba, aki gyakran állítja Barni szorgalmát a többi soproni játékos elé példaként, hiszen a ritka szabad szombatokon és vasárnapokon is kész egyedül lejönni a Lővérekbe, vagy edzés után még a pályán maradni adogatni. – Ez tehát egy új helyzet lesz, amit elsősorban fejben kell majd megoldania. Az utóbbi időszakban nagyon sokat komolyodott, szó nélkül utazik, dolgozik, sokat tesz a sikerekért. A kérdés, hogy a bajnokok számára nélkülözhetetlen alázatból lesz-e benne elég? Erről eddig is gyakran beszélgettünk, s én bízom benne, hogy a válasz erre is igen lesz!
Az elsősorban támadó teniszt játszó soproni fiatal a jövőben sem kíván változtatni harcmodorán, agresszívan építi pontjait, bár védekezni is tud, ha kell. Egész pályás játékosnak tartja magát, s az ellenféltől függően váltogatja a játék elemeit. Mestere szerint gyors ritmusban, jó felfogásban teniszezik, s ha ellene kellene pályára lépnie, hirtelen nem is tudna gyenge pontot említeni, amelyen szívesen támadná. Kellemetlen ellenfélnek tartja, akiben megvan az a jó értelemben vett huncutság, amivel kiszámítatlan dolgokra is képes. Magabiztosságából is nagy előnyt kovácsolhat hosszútávon, amennyiben helyesen kezeli az abban rejlő erőt. A legtöbbet azonban az adogatásán dolgoznak, azt szeretnék, ha balkezesként igazi, védhetetlen fegyverévé válnának a szervák.
− Sokat jelent, hogy ranglistavezető lettem, s tudom, ez teherrel is jár, de megpróbálom félretenni ezt a tényt, és jól kezelni a helyzetet. Szerintem nem az a fontos, hogy ki hányadik, hanem az, hogy milyen játékos. Kincses Kolos, Halmos Kornél, vagy Győri Lóránt személyében itthon is kiváló ellenfeleim vannak, akik ellen nem lesz könnyű dolgom. De a tapasztalatszerzés érdekében a nemzetközi porondon is sok meccset szeretnék játszani. Nagyon fontos év lesz az idei, hiszen tizenhat évesen lehet a legtöbbet fejlődni. Most dőlhet el, hogy később jó játékos lesz-e belőlem, ezért nagyon sokat kell edzeni. Az eddigieknél is többet – határozta meg 2022-re vonatkozó terveit Sift Barnabás, akinek nemcsak az SVSE teniszezői, de a Soproni Darazsak kosárlabdázói is szinte egy emberként drukkolnak.
