Paszér Éva: „Harminckét éve hű vagyok a klubomhoz és Balatonboglárhoz”

Paszér Éva neve évtizedek óta meghatározó a balatonboglári teniszéletben. Több mint harminc éve dolgozik ugyanabban a klubban, ma is ugyanazzal az elhivatottsággal, amellyel pályafutását kezdte. A Balatonboglári Tenisz Club szakmai vezetője keze alatt generációk nőttek fel, köztük válogatott játékosok és magyar bajnokok is. Korábbi interjúnkban már mesélt szakmai múltjáról, mostani beszélgetésünkben a jelen eredményeire és kihívásaira, valamint a Nevelő Edző Programban végzett munkájára fókuszáltunk.

- Mit jelent számodra a NEP-ben való részvétel, és kikkel dolgozol a programban?

- Két narancspályás és két zöldpályás játékossal foglalkozom a Nevelő Edző Program keretein belül, és nagyon örülök ennek a lehetőségnek, mert a gyerekek így ingyenes egyéni órákhoz jutnak. Ez már önmagában óriási segítség a szülőknek, de a lényeg az, hogy ezzel be tudjuk őket kapcsolni az országos versenyrendszerbe. Sok gyerek játszik hobbiszinten, de nagyon kevesen vállalják a rendszeres versenyzést. Plusz motivációt jelent, hogy bár évek óta nem tudtunk csapatot indítani a Play+Stay csapatbajnokságon, idén öt csapattal vettünk részt. Az általam edzett gyerekek mind részt vettek, és ez fontos lépés a számukra.

- Milyen impulzusokat ad mindez számodra?

- Nekem ez egy nagy támasz. Kicsit elismerés is a szövetség részéről, hogy szükség van a munkámra, és abból talán a magyar tenisznek is lesz valami apró haszna. Engem is motivál, jó érzés, hogy amit csinálok, annak valódi következménye van a gyerekek fejlődésére nézve. Most azon dolgozom, hogy ne csak a csapatbajnokságon legyenek jelen, hanem az egyéni versenyekre is elkezdjenek nevezni.

- Milyen tapasztalatokkal érkeztetek haza a Play+Stay csapatbajnokságról?

- A piros- és narancspályás korosztályban nagyjából ott vagyunk, ahol szeretnénk, a zöldben látok egy kis rést, ott voltak különbségek a többi csapathoz képest. A legfontosabb mégis az volt, hogy minden gyerek lelkesen lépett pályára, és a szülők is maximálisan mögénk álltak. Ez már önmagában óriási előrelépés. Ami számomra még fontos, hogy mi mindig csak saját játékosokkal állítunk ki csapatokat, akár felnőttben, akár utánpótlásban, soha nem volt vendégjátékosunk.

- Mik azok a jelek, amikből már egészen fiatalon látni lehet, ha valakiben több van az átlagnál?

- Ezt elsősorban a gyerek adottságaiból lehet látni: a fizikális és mentális képességeiből, az ügyességből, a labdaérzékből. Öt-hat éves korban ezt nehéz megítélni, hiszen még fejlődésben vannak, de a mozgáson már látszik, hogy ki mennyire ügyesen kapcsolódik a labdához, tud-e alapfeladatokat önállóan végrehajtani. Továbbá nagyon sokat elárul, hogyan jön oda az edzésre, milyen lelkesedéssel áll hozzá.

- Milyen értékeket tartasz a legfontosabbnak átadni a legfiatalabbak számára?

- A legfontosabbnak a kitartást, a munkát és az alázatot tartom, mert ezekkel a magyar teniszben nagyon szép eredményeket lehet elérni. Ha egy gyerek, a szülő és az edző együtt beleteszi az energiát, akkor el lehet jutni az élmezőnybe, de ez éveken át tartó, folyamatos munkát követel. A fegyelem, a becsületesség, az egyenes út követése ugyanolyan fontos. Ne legyenek eltántoríthatók, ne üljenek fel külső behatásoknak. Egymásban kell bízni, és egymást kell támogatni.

- Mit gondolsz, milyen szerepe van ebben a szülőknek?

A szülők szerepe igencsak fontos, mert egy gyerek mögött mindig ott áll a szülő, és főleg ilyen korban teljesen rajtuk múlik, hogy a gyerek milyen irányba megy tovább. Ő az, aki hatni tud rá, és ezt nemcsak a kicsiknél látom, a nagyobbaknál is óriási a szülői befolyás. Ezért nekünk az egyik legfontosabb feladatunk, hogy folyamatosan tájékoztassuk, felvilágosítsuk őket, beszéljünk velük, és egy picit irányítsuk vagy inkább segítsük őket ezen az úton. Ugyanakkor az sem mindegy, hogy ki milyen céllal íratja be a gyerekét teniszezni, és sajnos a többségnek nem a versenysport a célja.

- Mire vagy a legbüszkébb az elmúlt harminckét évből?

- Nem is arra, hogy hány éve vagyok a pályán, hanem arra, hogy harminckét éve egyetlen helyen dolgozom. Ez a lokálpatriotizmus bennem nagyon erős, és szakmailag is fontos mérföldkőnek gondolom. Minden körülmény és nehézség ellenére hű maradtam a klubomhoz és a városhoz. Ez idő alatt rengeteg gyereket tanítottam meg teniszezni, és magyar bajnokok is kerültek ki a kezeim közül. Kiemelném Udvardy Pannát, akivel nyolc évig dolgoztunk együtt, és aki ma is a nemzetközi élmezőnyben szerepel.

- Szép múlttal rendelkezik a BBTC, diákolimpiáknak, vidékbajnokságoknak és megyei rendezvényeknek ad otthont rendszeresen. Milyen kihívásokkal jár ma vidéken utánpótlást nevelni?

- Ez nálunk egy nagyon összetett kérdés, de a legnagyobb nehézség az infrastruktúra. Somogy vármegyében szinte kizárólag mi nevelünk korosztályos versenyzőket, a környező városokban inkább a felnőttcsapatok működnek. Tizennégy kültéri pályánk van, de télen egyetlen fedett pályára szorulnak be a gyerekek. Ez óriási hátrány, mert a versenyző gyerekeknek hét hónap alatt kell bepótolniuk mindazt a munkát, amit mások egész évben tudnak végezni. Mindezek ellenére gyereklétszámban nagyon jól állunk, és vannak igazán ügyes gyerekeink is. A BBTC több mint százéves klub, és mindig erős utánpótlással rendelkezett. A mi célunk továbbvinni ezt a hagyományt a jelen körülményei között is, valamint kijelölni egy előre vezető utat.