Kincses Kolos vár

Kincses Kolos most éppen itthon van, és a salakra való átállásra vár – amiért természetesen tesz is bőven a mindennapos edzéseken a NEK-en, de két gyakorlás között kicsit hátra is dőlhet. Elégedett lehet ugyanis legutóbbi túrája eredményeivel: Máltán járt két ITF-tornán Babos Csaba kíséretében, előbb Paola, majd Marsa városában, és utóbbi helyszínen csak a döntőben maradt alul a francia Jean-Karim Olivier de Sardannalszemben. Párosban pedig ezt a szereplést is felülmúlta, mert az orosz Makar Krivoshchekov oldalán megnyerte a J60-as juniorversenyt.

- Jól látjuk, hogy párosban eddig százszázalékos vagy idén az ITF junior touron?

- Egyelőre igen. Az ötös kategóriás versenyen nem indultam párosban, a négyesen pedig ugye szerencsére megnyertük ezt a versenyszámot. Ott egy orosz partnerem volt, akivel elég jól együtt tudtunk működni, pedig nem ismertük egymást, meccsről meccsre megbeszéltük a taktikát, működött. A döntő volt kicsit szorosabb, elveszítettük az első szettet, az ellenfél is jól teniszezett, sokat játszotta az ausztrál formációt, ami kicsit zavaró volt nekünk, meg kicsit bealudtunk az elején. Utána viszont agresszívabbak lettünk, többet mentünk a hálóhoz, és így megfordult a játék, aztán a meccstiebreaket már simán meg tudtuk nyerni, úgyhogy sikeresen zárult.

- Viszont egyesben nyertél több meccset, a két tornán összesen hatot. Ezzel mennyire vagy megelégedve?

- Az első verseny nem sikerült annyira jól, ott az első körben is csak nagy nehezen, döntő szettben tudtam továbbjutni. Fura volt a hatalmas szél, meg még a kinti kemény pálya is, nem feküdt nekem annyira. Utána a második meccsen nem értettem, hogy mi történt, nagyon negatív voltam, de már reggel óta, úgyhogy ott nem tudtam igazából a játékra figyelni, az ellenfelem is jól játszott, vagyis inkább stabil volt, nem hibázott, én pedig az összes támadást elrontottam, az nagyon rossz napom volt. Így lett nagyjából három-négy napunk felkészülni a következő versenyre, át tudtam menni a másik klubba, átvettünk minden ütést, a vége felé már pontokat is játszottam, szerveztem edzést más játékosokkal, így alaposan rá tudtunk hangolódni a második máltai tornára. Az első két kör azon is eléggé döcögősen ment, még nem azt a teniszt játszottam, amit szerettem volna, meg amit megbeszéltünk Csabával, de ott a harmadik körben kicsit átbillentem. Egy kínai srác ellen tudtam nyerni két szettben viszonylag jó játékkal, és ettől visszajött az önbizalmam, jobban bíztam az ütéseimben, felszabadultabban tudtam játszani. Az elődöntőben volt egy kis nehézség, elvesztettem az első szettet, pedig rengeteg lehetőségem volt, 40:15-ök, 40:0-k, amiket nem használtam ki, és már a második játszmában is vezetett az ellenfél breakelőnnyel 3:1-re, úgyhogy elég kilátástalannak tűnt a helyzetem. Próbálkoztam, Csaba is sokat segített meccs közben, és akkor valahogy visszakapaszkodtam, attól megint megjött a kedvem. A döntő szettre kaptunk új labdákat, ami szintén nagyon sokat segített, és akkor azt valahogy ki tudtam küzdeni.

- És a döntő? Ami látszólag nagyon simán ment el 6:0, 6:1-re?

- Ez most lehet, hogy meglepő lesz, de szerintem aznap játszottam a legjobban – és mégis ilyen sima lett az eredmény, mert a francia fiú szenzációsan játszott. Igazából amit megbeszéltünk, azt tényleg megvalósítottam, egyedül a befejező ütésekkel voltak problémák, hogyha eljutottam a hálóhoz, sok lecsapást rontottam, sok röptét, azokkal nem voltam elégedett, de ha nem a tökéletes megoldást választottam, akkor vagy elütötte mellettem, vagy kiszorított helyzetben jött tőle az extra. Ez tényleg az ő napja volt, így nem szomorkodtam a végén, mert remek játékostól kaptam ki, aki előtte nem nagyon versenyzett Franciaországon kívül, ez volt az első két tornája, a két máltai, és mind a kettőt megnyerte, vagyis százszázalékos teljesítményt ért el. A kézfogásnál megnyugtatott, hogy ellenem játszott a legjobban az egész tornán.

- Szerinted milyen volt ennek a két versenynek a színvonala?

- Az elsőbe nem nagyon láttam bele, ott csak két napot töltöttem, utána már nem néztem, úgyhogy azt nem igazán tudom megítélni, a második versenyben viszont az volt a különleges, hogy hatvannégyes tábla volt, szóval rengetegen jöttek, többnyire akadémiákról, a tengerentúlról is, még kínaiak, mexikóiak, brazilok is voltak a mezőnyben… Szerintem egy négyes kategóriás viadalhoz képest közepesen erős volt a mezőny, de így, hogy hat meccset kellett játszani, meglehetősen fárasztó volt.

- Karriercsúcsra értél az ITF ranglistáján, és ha az év végi helyezéseidet nézzük, nagyon szép a fejlődési ív: tavalyelőtt 2444., tavaly 1380. voltál december harmincegyedikén, most pedig már az 563. pozícióban jegyeznek. Ennek az esztendőnek a végére mi a cél?

- Most talán a legfőbb cél az, hogy a Mastersre bekerüljek a Tennis Europe-nál, szóval Tennis Europe-versenyeken is fogok játszani, az ITF-nél pedig úgy a háromszázadik, kétszázötvenedik hely környékére szeretnék előrejönni, többnyire négyes, de lehet, hogy már hármas szintű viadalokon megméretve magam.

- Hogyan tovább az előttünk álló időszakban?

- Ezen a héten próbálok átszokni a salakra, aztán jövő hét szerdán kezdődik a hazai Sori-kupa, azt tavaly megnyertem egyéniben és párosban is, úgyhogy pontot is kell védenem. Az felvezető versenynek jó lesz, és utána megyek Barcelonába egy egyes kategóriás Tennis Europe-ra, az is salakon lesz. Úgyhogy most ez a két verseny van a látókörben, aztán jövök haza, megint edzések következnek, majd május közepén lesz két magyarországi négyes kategóriás ITF-torna, Dunakeszin és Pasaréten.