Kincses Kolos a felnőtt OB-n is bizonyított

Kincses Kolos első felnőtt bajnoki címét szerezte meg a pécsi Hotel Makárban rendezett fedettpályás Országos Bajnokságon. Ehhez öt mérkőzést kellett nyernie, a legjobb négy között az Australian Open hallássérült versenyén diadalmaskodó Máthé Gábort múlta felül, majd a fináléban a BBTC játékosa, Kis-Balázs Rafael ellen győzött. Kolos esélyes volt a duplázásra, ugyanis Nagy Botond oldalán párosban is bejutott a döntőbe, ahol sajnos partnere betegsége miatt nem léptek pályára. Korosztályának legjobbját kérdeztük, aki az U16-os országos bajnokságon már szintén bejutott a döntőbe.

- Tavaly az első fordulóban búcsúztál a felnőttek között, míg bátyád, Kristóf egészen a döntőig jutott. Hogyan néztél az idei verseny elé, esélyesnek tartottad magad a végső győzelemre?

- Egyáltalán nem tartottam magam esélyesnek még úgy sem, hogy a felnőtt mezőny legerősebbjei nem voltak itt. Igazából tét nélkül, meccsről meccsre játszottam, és próbáltam azokat az elemeket alkalmazni, amiket az elmúlt hónapokban Fekete Rudolffal gyakoroltunk a Nemzeti Edzésközpontban. Persze kicsit bennem volt, hogy olyan helyezést érjek el, mint tavaly a bátyám, ez plusz motivációt adott, de nem is voltam kiemelt, így nem foglalkoztam az eredménnyel. Fiatal vagyok még a felnőttekhez képest, így ki szerettem volna használni, hogy a nyomás inkább az ellenfeleimen volt. Párosban tavaly Kristóffal is eljutottunk a döntőig, most Botival szintén szépen meneteltünk, de a betegsége miatt sajnos nem tudtunk kiállni a fináléban.

- A két utolsó mérkőzésed igencsak szoros volt, Gáborral szemben döntő szettet is kellett játszanod. Mit gondolsz, miben tudtál jobb lenni tapasztaltabb ellenfelednél?

- Gábort elég jól ismerem, régebben a BTC-n sokat játszottunk együtt. Elég erős és rutinos teniszező, ezért izgultam, hogy mit várhatok tőle. Nagyon stabilan játszott az elődöntőt megelőző meccseken is, így próbáltam a szerváimra koncentrálni, hozni az adogatásaimat, és bíztam benne, hogy tudok majd breakelni. Az első szettet 6:2-re meg is nyertem, és a másodikban is vezettem 4:3-ra, de itt kicsit elveszett a figyelmem, így Gábor egyenlíteni tudott. A döntő játszmában segítettek az új labdák, felgyorsult a játékom, és szerencsére az elején el tudtam húzni egy breakkel, amit már végigvittem. Úgy érzem, mentálisan sokat fejlődtem, hiszen az elveszített hosszú labdamenetek nem zaklattak fel, és a kondimban is bízhattam.

- És hogyan alakult a finálé?

- A döntő Rafi ellen szintén egy kiélezett mérkőzés volt, őt is egyre jobban ismerem, mivel a NEK-en is szokott edzeni. Végig jól szerváltunk mindketten, fej-fej mellett haladtunk, majd volt szettlabdám is, de azt nem tudtam kihasználni. A tiebreakben kettős hibával kezdtem, ám sikerült kijönnöm a hullámvölgyből, és megnyertem az első játszmát. A második szett elején úgy éreztem, én bírom jobban fizikailag, de ehhez képet én lassultam be, kapkodtam, és egyre többet hibáztam, ő pedig agresszívan kezdett játszani, nem is tudtam mit kezdeni a szerváival. 2:5-ös állásnál végül nagy nehezen – először a meccsen – elvettem az adogatását, ez adott egy kis löketet, hogy visszaküzdjem magam. Innen zsinórban öt gémet hoztam, és így 7:6(5) 7:5-re megnyertem a döntőt.

- Nem sok időd maradt a pihenésre, hiszen ezen a héten zajlik az U16-os és U18-as fedettpályás korosztályos Országos Bajnokság, szintén Pécsett, és már itt is bejutottál a döntőbe. Ezek szerint jó formában vagy, hogy érzed magad?

- Elég fáradtam játszottam az első meccsemet, hiszen még a felnőtt finálé napján pályára léptem, de próbálok folyamatosan regenerálódni és készülni a következő meccsekre. Most kicsit nagyobb a tét, hiszen én vagyok az első kiemelt, és már sokszor diadalmaskodtam a korosztályos OB-n. Kíváncsi vagyok, hogy mekkora terhelést bírok, egyelőre minden jól megy, a kemény kondiedzéseknek is megvan a gyümölcse. A párost sajnos a legjobb nyolc között ismét fel kellett adnunk Botival, de így jobban tudok az egyénire koncentrálni.

- Ugorjunk egy kicsit vissza az időben: a februári korosztályos EB döntőjében Nagy Botonddal és Major Áronnal egy csapatot alkotva, Fekete Rudolf vezetésével az ötödik helyen végeztetek. Hogyan emlékszel vissza a Franciaországban eltöltött időre?

- Végig nagyon jó volt a hangulat, a csapattal egy összetartással kezdtünk itthon, aztán Hollandiában játszottunk a selejtezőben, aminek az volt a különlegessége, hogy szőnyegen rendezték. Luxemburg ellen a papírforma szerint győzelmet arattunk, ezalatt lehetőségünk volt megszokni a körülményeket, aztán a hollandok ellen már egy szoros párharcban nyertünk. Az már csak hab volt a tortán, hogy a németeket is legyőztük, ezzel jutottunk be az EB-döntőbe, mindannyian életünkben először. Egy héttel később utaztunk Franciaországba, ahol sajnos rossz sorsolásunk volt. Spanyolország ellen a páros összecsapás döntött, Áronnal nagyon jól játszottunk, de ők is erősek voltak. Egy súlyos bírói hiba nálunk megtörte a lendületet, a spanyolok pedig felpörögtek, így a meccs-tiebreakben már nem volt esélyünk. Akkor csalódottak voltunk, de visszagondolva büszkék lehetünk, hogy egy tenisz nagyhatalommal így tudtuk tartani a lépést, sőt majdnem meg is vertük őket. Következő nap a horvátok ellen 3-0-a nyertünk, így a britek jöttek az 5-6. helyért. Az egyéni meccsemen 4-2-re vezettem, amikor elkezdett ömleni a vér az orromból, nem is maradt energiám, és teljesen kimerültem. A mindent eldöntő páros mérkőzésen a fiúk értem is küzdöttek, és végül ünnepelhettek, így az ötödik helyen zártuk a Winter Cupot. Nagyon jó két hetet tudhatunk magunk mögött, én tízből nyolc meccset nyertem, de mindenki szép sikereket ért el, és Rudi is nagyon jól irányított minket.