Jancsó Antalra emlékezünk

2023. március 3-án reggel, 88 esztendős korában elhunyt a magyar tenisz egyik csillaga, Jancsó Antal.

Az 50-es évek egyik legkiemelkedőbb játékosának mondhatjuk, az 1954-es budapesti Világdiákjátékokon egyesben és párosban főiskolai világbajnok lett, vegyes párosban Zimándi Sarolta oldalán második. Asbóth Józseffel 1956-ban páros magyar bajnoki címet ünnepelhettek, a magyar nemzetközi bajnokságon ugyanebben az évben diadalmaskodott egyéniben. 1966-ban Doba Renáta társaként vegyes párosban végzett az élen, továbbá 1949 és 1956 között a Davis-kupa-válogatott tagja volt. A szakemberek Asbóth-szintű sportembernek tekintették, aki fényesebb pályaívet is befuthatott volna. Az ötvenes évek közepéig itthon a BSE színeiben sportolt, edzői Dörner László és Szigeti Antal voltak. 1956 és 1962 között Párizsban élt, hazatérése után a BSE-ben és a Vasasban versenyzett. Pályafutását követően 1967-től edzőként tevékenykedett. Saját bevallása szerint a teniszben is a játékot szerette, nem a futást, a kínlódást és a sok edzést.

Legjobb nemzetközi eredményeit tekintve Wimbledonban a második, a Roland Garroson a negyedik fordulóig jutott el, a monte-carlói versenyt megnyerte, és az európai ranglista hetedik helyén is jegyezték. Párosban volt igazi világklasszis, a legnagyobbak is szívesen választották partnernek, például az 1958-as római tornán a dán Kurt Nielsen oldalán diadalmaskodott, de vegyes párosban győzelmet ünnepelhetett Hamburgban is. 1957-ben, mielőtt a rövidítés szabályát bevezették, a valaha volt leghosszabb (83 játékig tartó) mérkőzést játszotta a francia nyílt teniszbajnokságon Bob Mark ellen, amit végül öt szettben (15:13, 3:6, 8:6, 6:8, 8:10) elveszített.

Egykori tanítványával, Machán Róberttel is volt szerencsénk beszélni, aki nagy örömmel mesélt nekünk Antalról, aki őt 17 éves korában vette szárnyai alá, mentorálta, és a felnőtt versenyeken párosban többször felkérte játszani.

„Szenzációsan teniszezett, az akkori fiatalok velem együtt mint géniuszra néztek rá fel. Modern teniszt játszott, az első olyan magyar játékos volt, aki a tenyeresnél már nem nyeste, hanem pörgette a labdát, valamint gyakran rohamozta a hálót, s ott hasznosította robbanékonyságát és nagyszerű labdaérzékét. A magyar bajnokságon partnerekként elődöntőt játszottunk, nagyon sokat tanított mérkőzés közben és a pályán kívül is. Roppant jó indulatú, kedves, humoros emberként emlékszem rá, fiatalon tehetséges és nagy reményekkel megáldott játékos volt. Nincs olyan a teniszberkekben, aki bármi negatívat mondhatna róla, mindenkivel barátságosan és segítőkészen viselkedett. Harmincéves kora után előbb a Városmajori Teniszklubnál, aztán az akkori BSE (a mai BTC) klubjában, majd a Nehézipari Minisztérium (NIM) csapatánál edzősködött. Ezután adatott számára egy lehetőség, így közel húsz évig Bécsben oktatott teniszt. 2004-ben tért végleg haza, és még sokáig indult veterán versenyeken is.”

Két fiúgyermeke és egy lánygyermeke született, tíz unokája közül eddig Dékány Bernadett ért el jelentős sportsikereket, ő a magyar röplabda-válogatott tagja, jelenleg Görögországban játszik. Öccse, Lajos, aki szintén ismert hazai teniszező volt, és sokat segített a Franciaországba érkező magyar versenyzőknek, Antallal egy napon, Párizsban hunyt el.

A Magyar Tenisz Szövetség saját halottjának tekinti Jancsó Antalt, és fájó szívvel búcsúzik a hazai teniszélet meghatározó alakjától. Nyugodjon békében!