Dósa Dominik – „A tanuláshoz elengedhetetlen, hogy merjünk hibázni”

A Magyar Edzők Társasága Nevelő Edző Program célja, hogy támogassa azokat az utánpótlásedzőket, akik elhivatottan, hosszú távon dolgoznak a fiatal sportolók fejlesztésén. A programban részt vevő szakemberek egy éven át támogatást kapnak, amely lehetővé teszi, hogy tanítványaik számára ingyenes egyéni edzéseket biztosítsanak. A program idei résztvevői között van Dósa Dominik, a M.E.S.E. Tenisz Klub fiatal edzője, aki immár harmadik éve tagja a NEP közösségének.

- Mikor szerettél bele a teniszbe?

Édesapámmal megnéztük a 2008-as wimbledoni döntőt a tévében. Az volt az első teniszmeccs, amit láttam, és rögtön megfogott, előtte a foci és a motorsport érdekelt. Innentől kezdve tudtam, hogy ezzel a sporttal szeretnék foglalkozni. Tápiószecsői vagyok, a közeli Kókán kezdtem el ütögetni, és eleinte csak heti egy-két edzésem volt, mert a foci még kitöltötte a napjaimat. Később az edzők javasolták, hogy érdemes lenne komolyabban venni a teniszt, mert jók az adottságaim. A Molnár Csabánál kezdtem teniszezni tizenhárom évesen, ő volt az első meghatározó edző az életemben, és az ő segítségével kerültem Pécelre, Kisantal Péterhez. Nem volt egyszerű dolgom, mert heti néhány edzéssel próbáltam lépést tartani azokkal, akik napi szinten gyakoroltak. Sok segítséget kaptam továbbá Petrányi Gábortól is, amikor már világos célommá vált, hogy teniszedző szeretnék lenni.

-Hogyan lett a játékból edzői hivatás?

Tizennyolc éves koromban vettek fel a Testnevelési Egyetemre, és ekkor volt a legintenzívebb a versenyzői időszakom is, mert már tudtam magamnak finanszírozni az utazást. Játszottam OB2-ben, OB3-ban és F2-es versenyeken is. A jelentős lemaradás és a evés magánóra ellenére eljutottam egy tisztességes szintre. Láttam, hogy az élvonalban nem lett volna reális esélyem, viszont nagyon élveztem a játékot, rengeteget tanultam belőle. A Testnevelési Egyetemen Nemes Gábor és Dékány Marcell is tanított, mindketten nagy hatással voltak rám, és megmutatták, hogy mennyire fontos a tudatos, precíz szakmai munka. Az egyetem alatt kezdtem el edzéseket tartani, 2018 őszétől folyamatosan dolgozom edzőként. Büszke vagyok rá, hogy mindezt önerőből, hátszél nélkül értem el.

- Hogyan kerültél be a Nevelő Edző Programba, és kikkel dolgozol a NEP keretein belül?

Ez már sorozatban a harmadik évem, 2023-ban vettem részt először a programban. Orbán-Sebestyén Katalin ajánlott be, akivel sokat találkoztunk a Play+Stay versenyeken, ahova gyakran vittem gyerekeket hétvégente. A lányokkal a Play+Stay Csapatbajnokságot is megnyertük 2021-ben. Kata valószínűleg látta és értékelte a munkámat, ezért javasolt engem, amiért azóta is hálás vagyok neki. A támogatást Hidvégi Barnabás és Gazdig Anna edzéseire fordítom.

- Tanítványaid mely eredményeire vagy eddig a legbüszkébb?

Barnabás harmadik helyezett is volt az U12-es ranglistán, döntőzött kiemelt versenyeken, és egy országos bajnokot is megvert. Az idén, tizennégy évesként már a nagyobbakkal versenyez, de így is volt több döntős szereplése, sőt, nemzetközi tornán is jártunk Szatmárnémetiben és Zágrábban. A lányoknál az idei év legnagyobb öröme egyértelműen a tizenkét évesek országos csapatbajnoki győzelme. Az elődöntőben hatalmasat küzdött Bánfai Emma, Gazdig Anna és Mátyás Villő, a Volvex ellen meccslabdákról jöttünk vissza, és párost is kellett nyernünk, aztán a PG következett a döntőben. A hétvége rendkívül összetartó légkörben telt Pécsen, olyanok voltunk, mint egy kis család.

- Fiatal edzőként milyen kihívásokat jelent ma a teniszedzői pálya?

Nagyon őszintén, fiatal edzőként nem könnyű megszerezni a tiszteletet. Tizenkilenc évesen még félig én is gyerek voltam, és az elején kihívást jelentett, amikor rám bíztak egy öt-hatévest, aki versenyezni szeretett volna. Szerencsére jó intuícióim és pedagógiai érzékem segítettek, de erős karakter kell hozzá, hogy az ember meg tudja tartani a határait. Fontos, hogy az edző ne legyen se túl kemény, se túl engedékeny, és empatikusan, tisztelettel, de határozottan kell képviselnie a saját filozófiáját.

- Miben látod a különbséget a fiatal és az idősebb edzőgeneráció között?

Nekünk, fiatal edzőknek sokkal nyitottabbnak kell lennünk, így én rengeteget kérdezek a tapasztaltabb kollégáktól. Amikor az idén, MTSZ szervezésben utazhattam Bad Waltersdorfban, Gulyás Istvánnal, Kisantal Péterrel és Hajnal Istvánnal és együtt dolgoztunk, folyamatosan kérdeztem tőlük, figyeltem, hogyan gondolkodnak, ők pedig örömmel osztották meg a tudásukat. A különbség leginkább abban van, hogy a világ is sokat változott, és az edzők sokszor nehezebben tudják megőrizni a tekintélyüket, inkább elkerülik a konfliktusokat. Azt vallom, hogy vannak viták, amiket nem szabad megkerülni. Nemcsak magam miatt, hanem az egész edzői szakma tisztelete érdekében. Ami a módszertant illeti, 2025-ben elképesztő mennyiségű információ áll a rendelkezésünkre, ugyanakkor fontos megtanulni, mit érdemes követni és mit nem. Ebben segítenek a tapasztaltabb edzők. Ha már tizenöt éve is lehetett volna olyat csinálni, hogy videófelvételen összehasonlítod, hogyan üti a fonákot a tanítványod pl. Alcarazhoz képest, biztosan tátott szájjal néztek volna a gyerekek. Szerintem ez egy nagyon nagy előny a múlthoz képest, pont ezért fejlődik a tenisz sebességben és játékintelligenciában is.

- Hogyan fejleszted magad?

Sok forrásból tanulok, internetről, könyvekből, és profi játékosok anyagaiból, például Dino Prizmic rengeteg videót tölt fel, amelyekből sok ötletet lehet meríteni. Részt veszek a Magyar Tenisz Szövetség és a Magyar Edzők Társasága képzésein, a M.E.S.E.-ben pedig Kardordó Szilárd szervezett több belső továbbképzést Luca Appinoval, egy innovatív, nemzetközi szinten bizonyított metodológia kidolgozójával. Ebben a szakmában valamennyi fanatizmus is kell, sokszor este tíz után hazaérek, és még bekapcsolok egy meccset. Mindemellett folyamatosan monitorozom magam, próbálok őszinte lenni magammal, és ha hibázom, abból igyekszem tanulni, mert fejlődni csak így lehet.

- Az év első felében előadóként is szerepeltél a szövetség Play+Stay továbbképzésén. Milyen élmény volt ezúttal a „másik oldalon” állni?

Hatalmas megtiszteltetés volt, amikor Papp Sándor felkért, hogy adjak elő. Egy kis faluból jövök, ahol, a tenisztáskámra azt hitték, gitárt viszek benne. Innen eljutni odáig, hogy huszonhat évesen előadhattam azon a fórumon, ahol korábban a saját tanáraim, például Dékány Marcell is szerepeltek, óriási élmény volt. Teljesen önállóan készültem, mert azt akartam, hogy az előadás hiteles és őszinte legyen, és a saját tapasztalataimat tükrözze. Szerencsére a visszajelzések nagyon pozitívak voltak.