Besanconi beszámolók: Katona Horváth János

Bár volt számunkra szebb emlékű mérkőzés is a magyar–francia Davis-kupa-csaták történetében – 1948-ban, amikor a párharc során először és mindeddig utoljára mi nyertünk –, a legfrissebb emlék a 29 évvel ezelőtti összecsapás Besanconból. 29 nappal a visszavágó előtt úgy döntöttünk, sorban megszólaltatjuk az akkori találkozó krónikásait, arra kérve őket, idézzék fel az 1994-es személyes élményeiket. Negyedikként Katona Horváth János, a Kurír akkori rovatvezetője anekdotázott.

„Emlékszem, ’94-ben két napig hittünk a csodában Besanconban a franciák elleni Davis-kupa-találkozón. A Világcsoportba, a tenisz férfiválogatottjainak elit osztályába történő bekerülésünk persze önmagában is annak volt nevezhető. Tudtuk, Franciaország ellen – ráadásul idegenben – aligha van esély a sikerre, ám amikor Krocskó József legyőzte Henri Leconte-ot, a gallok hősét, elképzelhetőnek tűnt a magyar győzelem. Az a nap feledhetetlen maradt nekem, a Kurír akkori tudósítójának is!

Miután a világranglista 16. helyezettje, Boetsch 6:3, 6:2, 6:2-re verte Noszályt, egykedvűen vártuk a Leconte–Krocskó meccset, ám Józsink gondoskodott a remény visszatéréséről. Szó szerint beléfojtotta a sokáig tomboló négyezer nézőbe a szót, s a drukkerek döbbenten nézték kedvencük, a ’91-es USA elleni Davis-kupa-győzelmük hősének vergődését. A 6:4, 7:6, 6:3 után volt egy vidám esténk Besanconban, de másnap a Nagy, Markovits duó (utóbbi határtalan küzdése ellenére) sajnos 6:3, 6:3, 6:3-ra elbukta a párost, s ezután már „érvényesült a papírforma”, a két egyest is elveszítettük. Fel kellett ébrednünk az első nap utáni álomból, de nagyon szomorúak mégsem lettünk, hiszen az, hogy a Világcsoportban szerepelhettünk, igazi sportemberek nagyszerű teljesítményének eredménye volt.”