Besanconi beszámolók: Jakab József

Bár volt számunkra szebb emlékű mérkőzés is a magyar–francia Davis-kupa-csaták történetében – 1948-ban, amikor a párharc során először és mindeddig utoljára mi nyertünk –, a legfrissebb emlék a 29 évvel ezelőtti összecsapás Besanconból. Most, 29 nappal a visszavágó előtt úgy döntöttünk, sorban megszólaltatjuk az akkori találkozó krónikásait, arra kérve őket, idézzék fel az 1994-es személyes élményeiket. Elsőként Jakab József, a Népszabadság akkori rovatvezetője anekdotázott.

„Emlékszem, milyen óriási várakozás előzte meg részünkről a mérkőzést: a magyar DK-válogatott a Világcsoportban játszhatott! Senkinek nem voltak illúziói, hiszen a franciák tartalékosan is esélyesebbek voltak. Tartalékosan, hiszen emlékeim szerint sérülés miatt nem játszhatott az a Pioline, aki az előző évben döntőt vívott a US Openen, igaz, ott kikapott Pete Samprastól. Besancon nagyon készült az eseményre, még bennünket, újságírókat is megleptek egy-egy ajándékkosárral, benne finom helyi különlegességekkel."

"Az első napon időben elindultunk a sportcsarnokba, ám be már nem jutottunk. Történt ugyanis, hogy helyi diákok tüntettek, kordonnal vették körbe a sportcsarnokot, és így tettek a rendőrök is. Az biztosnak látszott, hogy a kiírt időben nem kezdődik el a találkozó, sőt, már arról pusmogtak, hogy pénteken nem is játszanak. Én a főbejárattal ellentétes oldalon ácsorogtam társaimmal, amikor, máig nem tudom, miért, az egyik rendőr intett nekem, hogy másszak át a kerítésen, engem beengednek, hogy tájékozódhassak. Benn tanácstalan rendezőség és csodálatosan megterített svédasztal fogadott. Miután a helyi szervezők vezetője sem tudott mit tenni, arra biztatott, hogy talán fogyasszak valamit, legalább az nem vész kárba.

Valamikor késő délután mégis megkezdődhetett a találkozó, miután a tüntetők és a rendőrök megegyezésre jutottak. Emlékeim szerint Noszály Sanyi simán kikapott Boetsch-től, utána viszont Krocskó három szettben legyőzte a jóval esélyesebb Leconte-ot. Így nem várt 1–1-gyel zárult a zaklatott első nap, aztán a folytatásban már esélyünk sem volt a győzelemre.”