Besanconi beszámolók: Árvay Sándor

Bár volt számunkra szebb emlékű mérkőzés is a magyar–francia Davis-kupa-csaták történetében – 1948-ban, amikor a párharc során először és mindeddig utoljára mi nyertünk –, a legfrissebb emlék a 29 évvel ezelőtti összecsapás Besanconból. 29 nappal a visszavágó előtt úgy döntöttünk, sorban megszólaltatjuk az akkori találkozó krónikásait, arra kérve őket, idézzék fel az 1994-es személyes élményeiket. Másodikként Árvay Sándor, a Magyar Nemzet akkori munkatársa anekdotázott.

„A Magyar Nemzet napilap helyszíni tudósítójaként behúzott nyakkal, az üveg- és kőzáportól tartva futottam a védelmet nyújtó sportcsarnok felé, miután az épületbe bejutást megakadályozó tüntetők s a mérkőzés biztonságát felügyelő rendőrök figyelmét egyaránt kijátszva átugrottam egy vaskerítésen, és hanyatt-homlok szaladtam a besanconi sportpalota felé.

A francia főiskolások demonstráltak, s a mérkőzést övező hazai és nemzetközi sajtóérdeklődést igyekeztek tiltakozásuk vitorlájába fogni. Két órával az összecsapás kezdete előtt kart karba öltve élőláncot vontak az épület köré – megakadályozván a bejutást. A csapatok és a bírók ekkor már az ostromlott erődben voltak – a közönség és a tudósítók nagy része viszont még odakint.

Az ITF vezetői végül egy órával elhalasztották a tervezett kezdést, közben lazult az ostromzár, s délután háromra megtelt a négyezres csarnok. A diákok elérték céljukat, a francia kormány fiatalokat sújtó törvényjavaslata immár ország-világ előtt megbélyegeztetett.

A programcsúszást Arnaud Boetsch volt hivatva korrigálni. Meg is tette Noszály Sasa ellen, ám a házigazdák örömét este elvette a magyarok éljátékosa, Krocskó József (ATP 167.), aki három játszmában nyerni tudott a francia tenisz élő legendája, Henri Leconte (45.) ellenében. A hétvégén már nem volt tüntetés – igaz, elmaradt az újabb magyar bravúr is, s a Davis-kupa 1991. évi bajnoka esélyesként jutott a következő fordulóba.”