Balázs Attila múltról, jelenről, jövőről

Aki követi a közösségi médiában, láthatja, aki jár a Budapest Tenisz Centrumba, még inkább, hogy keményen edz, készül – a kérdés az, hogy mire? Az ATP idén 50 éves világranglistáján számításaink szerint eddig mindössze nyolc magyar játékos tudott bekerülni a top100-ba, vagyis a legfelső elitbe, és ezek egyike Balázs Attila, aki sérülései miatt a tavalyi wimbledoni Grand Slam-torna óta nem indult versenyen, vagyis idestova kilenc hónapja. A 34 éves salakspecialista az alábbiakban megválaszolja, láthatjuk-e még teniszezni, vagy igazak a híresztelések, amelyek szerint az edzői pálya felé kacsingat.

- Aktív teniszjátékos vagy még?

- Jó kérdés… Próbálok az lenni. A koronavírus-járvány óta több hullámvölgyem is volt, ezáltal akadtak időszakok, amikor úgy éreztem, nem vagyok az, de jelenleg aktívnak érzem magam.

- Az Australian Open miatt kérdezem, ahol idén főtáblás indulási lehetőséget mondtál vissza.

- Sajnos az ünnepek alatt rásérültem az amúgy is bizonytalan lábamra, úgyhogy végül nem mertem vállalni ezt a kockázatot, hogy a világ másik végére kiutazni azzal, hogy ne adj’ Isten mégsem tudok úgy teljesíteni, ahogy szeretnék. Készültem rá, de balszerencsésen alakult, aztán újra kellett tervezni a programot. Eredetileg úgy terveztük, hogy a salakszezonra fogok visszatérni, és hogy az addigi hónapokat értelmesen és aktívan töltsem el, azt találtuk ki Szendrei Dani klubvezető barátommal közösen, hogy bátyámmal, Balázs Györggyel indítunk egy úgynevezett Elit Teamet itt a BTC-n belül a profik közé vágyó játékosoknak, akik délelőtt-délután edzenek minden nap. Mivel a klubtól a mai napig rengeteg támogatást kapok, és ott a szívükön viselik a sorsomat, úgy éreztem, hogy ezzel meghálálhatom a rengeteg törődést, illetve ez jó motiváció és új kihívás volt a számomra. Egyes edzésekre csatlakozott párszor Piros Zsombi, Valkusz Máté, Marozsán Fábi, és mivel volt kedvem meg jó formában éreztem magam, viszonylag aktívan részt vettem ezeken a gyakorlásokon, amiken annyira jól ment a játék, hogy úgy gondoltam, ezt a visszatérést picit előrébb is hozhatjuk akár. Ekkor neveztem az Australian Openre, aminek a főtáblájára elsőre nem fértem fel, mert ötödik várakozó voltam, ha jól emlékszem, aztán last minute-ben befértem, de addigra rásérültem a lábamra. Ezért az eredetileg tervezett ütemtervhez tértünk vissza, azt kellett sajnos elfogadni, a szabadtéri salakszezont, eszerint készülök. Tehát jelenleg úgy gondolom, aktív leszek a nyárra.

Balázs Attila, Szendrei Dániel és Balázs György

- Mi a konkrét diagnózis?

- Ez egy plantaris fascia szalagprobléma, legalábbis az volt, amikor 2019-ben Umagban életem egyik legnagyobb sikerét értem el az ATP-döntővel, ott ugye rengeteget voltam a pályán – azon a nyáron szinte mindegyik versenyt végig tudtam játszani, mert hála Istennek az elejétől a végéig meneteltem –, és ott kezdtem el érezni egy kis fájdalmat, aminek nem tulajdonítottunk nagy jelentőséget, injekciókkal kicsit a szőnyeg alá söpörtük a problémát. Tehát szteroidinjekciókat kaptam, hogy átmenetileg ne érezzem ezt a bajt, mert annyira jól ment a játék, hogy ezzel nem foglalkoztunk, ütöttük a vasat, amíg meleg. És sajnos ezek a szteroidinjekciók utána olyan káoszt okoztak a lábamban, aminek a mai napig is iszom a levét, mert a fájdalmat kikapcsolták, de a problémát nem tüntették el: bizonyos meccseken ez a semmiből hirtelen előjött úgy, mint hogyha egy kést szúrtak volna a sarkamba, és azonnal fel kellett adnom a játékot. Ilyen volt például az egyik nagyon fájó ausztrál túra a covid után, amikor karanténban voltunk két hetet, az előversenyen Alcarazzal játszottam, és húsz perc után kezet kellett nyújtanom, mert olyan fájdalmat éreztem, vagy előtte egy bécsi tornán Hurkacz ellen, ahol kezdtem már végre jól játszani, nyertem kettőt a selejtezőben, és a mérkőzés utolsó játékában jött elő ez a probléma. Igaz, azt nem adtam fel, mert két pont volt a meccsből, ha jól emlékszem, ütött két ászt, és vége lett. Utána millió-egy kezelés, orvos, akupunktúra, pióca, lökéshullám-terápia, mágnes, pszichológus, hogy a lelki eredetét megtaláljuk, és 2022 elején meg is műtöttek. Ez egy lavina volt, egyik baj hozta a másikat.

- Nem ez volt az egyetlen balszerencsés fordulat a pályafutásodban…

- 2020 márciusában volt a Davis-kupa a belgák ellen Debrecenben, és úgy érzem, akkor voltam a karrierem csúcsán: bejutottam a top100-ba, bejutottunk a világcsoportba, pont nem fájt a lábam, minden tökéletesnek tűnt, majd másnap jött a bejelentés, hogy átmenetileg nem lesznek teniszversenyek. Így is lett, utána több mint öt hónapig nem volt verseny, közben kiújult ez a talpproblémám, mert elég felelőtlenül rengeteget lábtengóztam, és a talpamnak az nem tett jót.

- És gondolom, még inkább belekerültél a negatív spirálba, amikor azon a nyáron elvesztetted az egyik stábtagodat, legjobb barátodat, Borsos Olivért.

- Igazándiból mondhatni a lábprobléma és Olivér elvesztése szinte egyszerre szakadt a nyakamba. A lábam fizikailag tett tönkre, ez a haláleset meg lelkileg a mai napig bennem van, és nagyon mélyen érint, főleg úgy, hogy ott voltam, és az egészet átéltem a helyszínen, meg a sztori előzményét ismerve pláne úgy érint, mint ha akár velem vagy a testvéremmel történt volna ez. Úgyhogy nem tudtam megemészteni, ezzel együtt kell élni. Megpróbáltam nem foglalkozni vele, félretenni, és a teniszbe, a munkába temetkezni, de azt meg sajnos a testem nem engedte. Ebből a gödörből bármennyire is akartam, nem tudtam kimászni.

Borsos Olivérrel

- Mi a helyzet a védett ranglistával?

- Ez is egy óriási káosz, ami itt volt, mert megkaptam a védett ranglistámat, utána megpróbáltam 2022-ben a visszatérést, ugyanis úgy éreztem, hogy a lábam jó, és elkezdtem versenyezni. Négy-öt torna után éreztem azt, hogy arra a szintre, amilyenre én szeretném, nem alkalmas egy ötvenszázalékos láb, ezért a védett ranglistámat úgymond visszafagyasztottam. Írtam egy kérvényt az ATP-nek, hogy fagyassza vissza a ranglistámat, mert elkezdtem versenyezni, viszont a tétmeccseknél és a sorozatterhelésnél érzi igazán az ember, ha nincs rendben, nem amikor egy edzőmeccset játszik a saját klubjában, vagy amikor csinál egy kemény kondiedzést. Nem ugyanaz, mint amikor a világ legjobb játékosai ellen kell hétről hétre teljesíteni. És ezt el is fogadta az ATP, visszafagyasztotta a védett ranglistámat. Ezután megint el kellett, hogy teljen egy időszak, amíg nem versenyeztem, mivel fájdalmaim is voltak, meg hát nem is lehetett volna, és így kitolódott a végső dátum, ezzel megadtam a gyógyulás lehetőségét, időt nyertem. Most a védett ranglistám jövő év február ötödikéig él, és a tizenkét versenyből még maradt tíz, amire felhasználhatom, mert tavaly összvissz kettő olyan akadt, amire kellett, a többire nem: az aktuális ranglistahelyezésem kétszázadik-háromszázadik körül volt, és az például challengerversenyekre elegendőnek bizonyult.

- Az egyik olyan, amelyikre felhasználtad az előző esztendőben, a Roland Garros volt, ugye?

- Igen, a Roland Garroson idén emiatt nem is indulhatok, mert azon játszottam tavaly, Wimbledon azért más téma, mert nem minősült hivatalos versenynek, hiszen 2022-ben ugye pontot nem adott. Úgyhogy ha én jól tudom, akkor emiatt Wimbledonban idén is játszhatok. A US Openen tavaly nem vettem részt, és így, hogy nem mentem az Australian Openre 2023-ban, a 2024-es még pont belefér február ötig. Emiatt van az, hogy most én egyelőre nem versenyzek, mert a védett ranglistám elkezd ketyegni, ha pályára lépek. Ezért lépek pályára április tizenhetedikétől vagy huszonnegyedikétől, hogy a 2024-es Australian Open még pont beleférjen ebbe az időszakba. Szóval, hát, bonyolult…

- Most milyen állapotban vagy? A jelenlegi formád hányadik helyre lenne elég a világranglistán?

- A játékom, úgy gondolom, a mai napig jó szinten van, sajnos testileg épültem le kicsit. Az elmúlt években nem tudtam annyit futni, és hiába jártam rengeteget úszni vagy gyógytornára vagy biciklizni vagy bármilyen kondiedzésre, a futás az, ami olyan állóképességet ad az embernek, hogy le tud játszani két-három órás meccseket sorozatban akár nap mint nap hétfőtől vasárnapig. Ez most sajnos nincs meg, ami teljesen természetes és érthető, úgyhogy fizikailag vagyok lemaradva. A játékom szerintem két-három meccs után lesz olyan szinten, hogy ha nem is bárkit, de egy-egy meccsen meg tudjak verni nagyon jó játékosokat, akár még ATP-tornákon is.

- Utolsó kérdés: edzősködés? Arról lehetett hallani, hogy szerepet vállalsz a BTC szakmai irányításában. Ez azt jelenti, hogy megtetted az első lépéseket az edzővé válás felé?

- Igen, a BTC nekem mondhatni a második otthonom, és egy úgynevezett mentorszerepet töltök itt be, a pályafutásom végére szeretnék példát mutatni a feltörekvő fiatal játékosoknak. Az elmúlt hónapokban az edzéseim mellett heti kétszer elkezdtem segíteni egy tizenkét éves fiatal tehetségnek, Tóth Barnabásnak, aki jelenleg a tizenegyedik helyen áll a korosztályos ranglistán. Abszolút nyitott vagyok, és úgy érzem, a klub is nyitott arra, hogy hosszú távú együttműködés legyen köztünk: volt róla szó, és a jövőben nagy esély mutatkozik arra, hogy a pályán nyújtott segítségem mellett szakmai igazgató legyek a Budapest Tenisz Centrumban. De hogy ez pontosan mikor lesz, az a jövő zenéje, most még a karrierem végéből szeretném kihozni a maximumot, és méltóképpen befejezni.