Az előző hét hőse: Babos Tímea

Új sorozatot indítunk a Magyar Tenisz Szövetség hivatalos honlapján hétfőnkénti megjelenéssel, amelyben az előző versenyhét magyar hősét interjúvoljuk meg. Ezúttal Babos Tímeára esett a választásunk, aki megnyerte a dubaji 100 000 dolláros versenyt párosban, méghozzá a francia Kristina Mladenovic oldalán, akivel korábban oly sok szép sikert ért el. Háromszoros páros világbajnoknőnknek ez már a harmadik idei tornagyőzelme volt, és az újabb sikerrel 150 pontot szerezve a 82. helyre lépett előre a műfaj világranglistáján.

- Kezdjük azzal időrendi sorrendben haladva, hogy miként találtatok újra egymásra Kikivel?

- Kikivel, ahogy sokszor említettük mindketten, nem vesztünk össze, folyamatos kapcsolatban álltunk az elmúlt bő másfél évben is. Én többször pedzegettem neki, hogy játsszunk pár versenyt együtt, de valahogy soha nem úgy jött ki a lépés, egészen a dubaji torna nevezéséig. Kerestük egymást, kerestük közösen a lehetőséget, hogy játszhassunk újra egymás oldalan. Mindkettőnknek voltak nehézségei ebben az évben, és már karrierünk korábbi időszakában is segített a páros, amiben egy időben nagyon nagy sikereket értünk el együtt.

- Jól láttuk, hogy meccsről meccsre jobban ment a közös játék?

- Az első meccsen kicsit döcögtünk, ám az ellenfél is remekül játszott, főleg a második szettben. Kicsit meg is lepett minket a bátor játékával, de minden versenyen van egy-két nehezebb meccs, nekünk ez most az első volt. Minden meccsünkön voltak rázósabb helyzetek, de az összkép nem rossz. Nagyon hamar előjöttek az első fordulós meccs után, de már azon a mérkőzésen is a meccstiebreakben a régi jó beidegződések, és éreztük egymást, az ütések sebességét, irányát. Együtt gondolkodtunk szinte, így könnyebb volt cselekedni is. Régen éreztem ezt a párosaim során idén, pedig van erről az évről is két tornagyőzelmem ezen kívül is.

- Jöjjön a talán legtöbbeket foglalkoztató kérdés: lesz folytatás együtt?

- Folyamatosan egyeztetünk Kikivel és a csapatával, meglátjuk. A mostani tornagyőzelem és a mutatott játék bizakodásra adhat okot. Közeledik az Australian Open páros nevezés határideje is, legkésőbb akkorra kiderül.

- Ne menjünk el szó nélkül amellett sem, hogy az egyéni sem sikerült Dubajban rosszul, ahogy az ezt megelőző kemény pályás versenyeden, Barranquillában sem. Lehet ez is biztató jel a jövőre nézve?

- Úgy érzem, hogy nem az edzésmunkámon múlnak az egyéni meccseim. Becsületesen dolgozom, motivált vagyok; van még keresnivalóm. Nyilván nehéz a kisebb versenyekről előbbre lépni, de az utóbbi időben játszottam jó meccseket. A mostani második fordulós ellenfelem is pár hónap alatt jutott el a Top100 közelébe, néhány jó eredmény és egy kis szerencse kellene. Nem lehetetlen, egyszer már megcsináltam, bízom benne, hogy megint sikerülni fog.

- Végezetül hogyan értékelnéd a 2022-es versenyévedet így az utolsó megmérettetés után?

- Karrierem legnehezebb éve volt, lelkileg mindenképp. Sokszor éreztem úgy, hogy csak sodródom a sorssal; volt olyan, hogy a partnerem akkor küldött üzenetet, hogy bocs, mégsem játszom, amikor már a reptéren voltam. Volt olyan is, aki jelezte, hogy lázas beteg, de nem szeretne cserben hagyni, így eljött játszani, de persze esélyünk sem volt (itt érdemes tudni, hogy az előzetes nevezés alapján kell játszani, új párt találni nagyon ritka). Idén is voltam covidos, így egy nagyon jó, több hetes felkészülés után ez teljesen visszavetett. Nem ilyen tervekkel vágtam neki ennek az évnek, az biztos, hogy szakmailag nem a legkedvesebb esztendőm lesz. Ellenben nagyon sokat tanultam magamról, az engem körülvevő emberekről, és büszkén mondhatom, hogy fejlődtem, ami nagyon fontos. Máshogy ezt az évet nem is tudtam volna nagyon komoly törés nélkül átvészelni, csak úgy, ha elfogadom magam és próbálom jobbá tenni minden egyes nap az élet minden területén.