"A legfontosabb, hogy maximális a bizalom mindkét oldalról"

Ugyan már négy nap eltelt a magyar-francia Davis-kupa párharc óta, még mindig szívesen emlékezünk vissza a felejthetetlen pillanatokra - ilyen volt Marozsán Fábián és Valkusz Máté diadala a szombati játéknapon, amivel a magyar csapat 2-1-es vezetésre tett szert. A két fiatalt kérdeztük élményeikről és arról, mi a sikerük kulcsa.

Immár második bravúros győzelmeteket arattátok a Davis-kupában, tavaly márciusban az ausztrál Peers/Saville párost győztétek le idegen pályán, most pedig itthon az ötszörös Grand Slam-bajnok Nicolas Mahut-vel felálló francia kettőst – az első szettben ráadásul kétszer is elvettétek az adogatásukat. A két párharc között nem versenyeztetek egymás oldalán, szerintetek mi az, ami miatt ennyi kihagyás után is ilyen jól működött a közös játék?

Marozsán Fábián: Kifejezetten jó az összhang kettőnk között, elég jól ismerjük egymást, így tudjuk, mire képes a másik, és a legfontosabb, hogy maximális a bizalom mindkét oldalról.

Valkusz Máté: Nap mint nap egymással edzünk, gyakran a versenyek alatt is, és ha nem is mindig, de szoktuk gyakorolni a páros elemeket. Éles páros meccset valóban nem játszottunk együtt az elmúlt évben, de ennek ellenére is megvolt a kellő összhang.

Mit gondoltok, kinek mi a legnagyobb erőssége párosban?

M.F.: Szerintem mindkettőnknek nagy erőssége a szerva, a return és a jó reflex, gyorsak vagyunk a hálónál. Kiegészítjük egymást a pályán, például, ha én hátulról ütök egy nagyot, Máté gyorsan be tud lépni, és lereagálja. Ő nagyobbakat szervál, aminek segítségével hamar be tudom fejezni a pontokat, én inkább taktikusabban, okosabban adogatok.

V.M.: Közös erősségeink vannak, hiszen elég hasonlóan párosozunk. Mindketten jól szerválunk és returnözünk, ez a játék 75%-át ki is teszi. Sokszor gyorsan, laposan játszunk, amit nehéz lereagálnia a röptézőnek, nagy nyomást tudunk helyezni ellenfeleinkre. Sokat fejlődött a mi röptejátékunk is, ez kulcsfontosságú volt a mérkőzés során.

A második játszmában 3:3-nál breaklabdához juttatta a franciákat egy a bíró részéről rosszul megítélt pont, itt akár meg is fordulhatott volna a mérkőzés, ha ezt nem tudjátok rögtön hárítani. Mennyire zökkentett ki a játékból ez a döntés, hogyan tudtatok utána koncentráltak maradni?

M.F.: Igencsak kizökkentett, ha elbuktuk volna azt a gémet, akkor megfordulhatott volna a meccs. Én sokkal inkább nyugodt maradtam, mint Máté, és sokat számított, hogy utána tudtam ütni három jó első szervát. A breaklabda hárításánál nagy szerencsénk volt Máté reflexröptéjével, továbbá hergeltük a közönséget is, ami nagy löketet adott. Pont a meccs ezen részénél kezdett kicsit fogyni az adrenalin, de ezzel újra visszalendültünk a játékba, szóval lehet jó is, hogy így alakult.

V.M.: Abban a pillanatban, amikor bemondták, hogy kétszer ért földet a labda, nagyon ideges lettem, mivel egy szép elérés volt részemről, pláne egy rangos páros ellen, ilyen fontos szituációban. Tudtam, hogy a bíró nem fogja megváltoztatni a döntését, de kicsit elhúztam a párbeszédet, hogy lenyugodhassak. Ugyanakkor jól is jött, hogy felhergeltem magam, mert már kicsit leszállóágban volt a játékunk, de ez energetikailag is visszadobott minket egy magas szintre, ami segített, hogy megnyerjük a második szettet.

A meccsek utáni interjúkban említettétek, hogy szívesen játszanátok együtt gyakrabban, csak nem mindig fértek fel a különböző tornák főtáblájára. Az elkövetkező hónapokban van tervben olyan verseny, ahova együtt utaztok majd?

M.F.: Ez attól is függ, kinek milyen a versenynaptára, és ki milyen fizikai állapotban lesz, mennyire fér bele plusz páros meccs. A márciusi, székesfehérvári ATP Challenger versenyen lehet, hogy elindulunk együtt, de erről még nem beszéltünk.

V.M.: Már az első tenerifei viadalon is szerettünk volna párosozni, de ott sem fértünk fel a főtáblára. Most még soknak tartom a párost a két-, háromórás egyéni meccsek után, ezért inkább az utóbbira fókuszálok, de ha lesz egy jó ranglistám szingliben, a Grand Slamekre is felférek majd úgy, hogy nem vagyok párosban rangsorolt.

Valószínűleg még egyikőtök sem lépett pályára ilyen hatalmas közönség előtt – a két nap alatt összesen csaknem 10 000 néző látogatott el Tatabányára, minden győztes labdamenetet tapsvihar és ováció követett. Hogyan foglalnátok össze ezt az élményt, milyen tapasztalatokat szereztetek nemcsak a két versenynapot, hanem az egész Davis-kupa hetet tekintve?

M.F.: Hatalmas dolog, hogy ennyi ember kilátogatott egy hazai teniszeseményre, és örülünk, hogy a magyar szurkolók előtt ilyen színvonalas játékot tudtunk mutatni. Mind a pályán, mind a pályán kívül jó volt az összetartás, a csapat hálás lehet Nagy Zoltán szövetségi kapitánynak, Palágyi Miklós férfi szakágvezetőnek, Vaskó Balázs erőnléti edzőnek, Bartha Kincső fizioterapeutának, és mindenkinek, aki segített minket a héten, hiszen kiváló volt a helyszín és a szervezés is.

V.M.: Egészen hétfőtől jó hangulatban teltek az edzések, ugyanakkor hosszú napok állnak a hátunk mögött, hiszen sokszor reggel héttől este nyolcig a csarnokban voltunk. Összességében a felkészüléssel és a meccsnapokkal is meg vagyok elégedve, ezt követően pedig óriási élmény volt ott ülni a pálya szélén és követni az élvezetes mérkőzéseket, a székekből szurkolni a magyar csapatnak.