Nem csak a húszéveseké a világ! A legtöbb esetben fiatal játékosainkról adunk hírt, ahogy járják a nagy nemzetközi tornákat karrierjük csúcsán, e cikkünk főszereplője viszont a minden bizonnyal legidősebb magyar teniszbajnok, akivel lehetőségünk volt beszélgetni. Peterdy Márta 1943-ban, 1951-ben, 1952-ben és 1956-ban is magyar bajnok lett egyéniben, a héten pedig azért ünnepelték szűkebb és tágabb körben, és azért köszöntjük mi is, mert betöltötte a 100. életévét!
„Köszönöm szépen, hogy gondoltak rám. Százéves lettem!” – szólt bele a telefonba az 1923. február 21-én született örökös bajnoknő, aki először családja körében ünnepelte a nagy eseményt, aztán abban az elegáns, kellemes idősek otthonában szerveztek számára nagy ünnepséget Észak-Franciaországban, Normandiában, ahol azóta él, amióta eladta a házát. A két köszöntés között a Magyar Tenisz Szövetség hívását is örömmel fogadta, a kapcsolat létrejöttében Suzanna Vormus nyújtott nagy segítséget, amit ezúton is nagyon szépen köszönünk neki.
„Szerencsére jó egészségben vagyok, és úgy érzem magam, mint egy ötvenéves” – újságolta derűsen és boldogan Márta néni, aki 1956 óta külföldön él, pedig… „Én nem akartam elmenni, de a férjem azt mondta, jó, én elmegyek a két gyerekkel, te maradj itt. Muszáj volt vele menni, a gyerekeimet nem akartam otthagyni” – elevenítette fel élete nagy fordulópontját. Mostanára látása megromlott, kicsit nehezebben hall, de kiváló intellektuális és fizikai formában van. A tenisz pedig ma is annyira az élete része, hogy szinte állandóan a homlokara húzza a napellenzőt, amit a játékosok akkoriban viseltek.
Akkoriban, amikor sorra nyerte a bajnoki címeket.
„Tizennégy magyar bajnokságot nyertem. Farkas Pista számolta össze nekem, mert én sem tudtam. Szingliben, női párosban Körmöczy Zsuzsival, és Fehér Kálmánnal vegyes párosban. Megvertük az Asbóth, Körmöczy kettőst!” – újságolta büszkén. No igen, van mire: a magyar tenisz legendáiról beszélt. A magyar tenisz legnagyobb alakjait múlta felül a pályán. És mi úgy tudjuk, 23 magyar bajnoki elsőséget tudhat magáénak (egyesben négyet, párosban tízet, csapatban négyet, míg a nemzetközi magyar bajnokságokon további egyet egyéniben és négyet párosban), vagyis szerényen fogalmazott.
De a legnagyobb teniszélménye külföldön, speciel éppen Franciaországban, Párizsban érte 1947-ben.
„Amikor megnyertem a főiskolai világbajnokságot női szingliben, női párosban, és vegyes párosban is majdnem” – nosztalgiázott nagy örömmel a 76 évvel ezelőtti esemény kapcsán, de nem merült el a múltban, hamar a jelenre terelte a szót: „Van most valaki új női játékos otthon?” Mire megemlítettük neki a jelenlegi világranglistán legelőkelőbb helyen álló teniszezőnőnket, a 76. pozíciót elfoglaló Bondár Annát, róla azonban még nem hallott, a párosban négyszeres Grand Slam-győztes Babos Tímeáról viszont tudott. Ebből, no meg a kérdéséből is kiderült, nyomon követi a magyar teniszt.
Pedig nem ez volt az egyetlen sportág, amelyben annak idején itthon tündökölt: műkorcsolyázott is. Sikeres volt abban is, sőt állítólag bajnok is. „Persze. Ott is megnyertem a magyar bajnokságot, de betelefonáltak, hogy a Peterdy Márta nem lehet két sportágban bajnoknő, és… Nem tudom már, hogy hívták a lányt, akinek mondták, hogy ő nyerte a magyar bajnokságot. De mindenki tudta, hogy én nyertem.” Hát igen, így ment ez akkoriban. Mármint a negyvenes-ötvenes években, amikor a legjobb formában volt, azért elsősorban a teniszben, melyben szépen, kecsesen, iskolázottan játszott.
„Nagyon örültem, hogy beszélhettünk!” – búcsúzott el udvariasan és tényleg örömmel a hangjában.
A bűvös százas általában abban a kontextusban kerül szóba a magyar teniszben, hogy mindenki a top100-ba vágyik bejutni a világranglistán, ez igen gyakran elhangzik, mint cél. Most viszont hatalmas büszkeséggel adhatjuk hírül, hogy Peterdy Márta immár a százon is túl jár! Isten éltesse még sokáig!